A "svédek Mozartja"
Szerkesztő: Marton Árpád
Igazi, májusi fényben fürdő, örömteli és fölszabadult hangulatú zenehallgatásra várjuk Önöket a Svéd Kamarazenekar és Petter Sundkvist remek fölvételeivel. És bár első hallásra mindenki joggal hihetné, hogy eddig ismeretlen Mozart- vagy legalábbis Haydn-remekléseket játszanak, a svéd muzsikusok bizony kevéssé ismert, fölfedezésre méltó honfitársuk, Joseph Martin Kraus szerzeményeivel szereznek nekünk meglepetést. A „svéd Mozartként” is emlegetett komponista német földön, Miltenberg am Mainban látta meg a napvilágot Mozart születését mindössze 5 hónappal követően, 1756. júniusában, és alig egy esztendővel élte túl kor- és kartársát. A család apai ágon ráadásul éppúgy Augsburgból származott, mint Leopold Mozart. Habár jogi és irodalmi stúdiumokat is folytatott, érdeklődésének homlokterében gyermekkorától fogva a zene állt. Lelkészfiúként templomi orgonistáktól vette az első zeneleckéket. Huszonéves korában már egy sor színpadi és egyházi alkotás zeneszerzője. Klopstock, a költő körében a Sturm und Drang mozgalom közepében találta magát, és ez szinte minden üteméből ki is hangzik. Jogi tanulmányainak során került a göttingeni egyetemre, ahonnét egy ugyancsak muzsikáló hallgatótársának ösztönzésére Stockholmba ment. Minthogy a Verdi Álarcosbáljában megörökített III. Gusztáv svéd király nagy zenekedvelő hírében állt, Európa minden szögletéből a svéd fővárosba sereglettek az állásra vágyó muzsikusok. Kraus első svédországi évei szegénységben és sikertelenségben teltek, mígnem három év elteltével végre olyan sikert aratott Proserpin című operájával, hogy azonmód kinevezést nyert a Királyi opera másodkarmesteri posztjára. Hogy továbbképezhesse magát, a király többévi tanulmányútra küldte Kraust. Ezen az útján Ismerkedett meg Haydnnal, és a neki ajánlott szimfóniát egyes kiadások egyenesen Haydn szerzeményeként hozták forgalomba. Mi több: Bécsben ugyanazon szabadkőműves páholy fogadta tagjai közé, amelynek Mozart is aktív tagja volt! Svédországba visszatérve töretlen sikersorozat vette kezdetét Kraus pályáján, amelynek a truberkolózis vetett véget tragikus koraisággal, 36 esztendős korában. Elsőként a Voltaire nyomán szerzett Olympia című opera nyitányát halljuk.
A 144-es jegyzékszámú, Esz-dúr szimfónia hallatán igazán nincs mit csodálkoznunk azon, hogy Kraus szerzeményeit Haydn neve alatt kínálták eladásra.
A Svéd Kamarazenekar a 139-es jegyzékszámú, C-dúr szimfóniával folytatja műsorát.
Búcsúzóul a szimfóniáknál súlyosabb, ünnepélyesebb tónusban komponált, a fúgaformát is bravúrosan alkalmazó D-dúr templomi szonátát halljuk „a svéd Mozart” alkotásai közül.
