Palagáz moratórium kezdeményezés. Örök vegyianyagok a mindennapokban, az élelmünkben, a vérünkben.
Szerkesztő: Szabó Csilla
Vendégeink: Galambos Eszter, a Magyar Természetvédők Szövetsége Energia Program felelőse és Fidrich Róbert, az MTSz Gazdasági Igazságoság Program vezetője.
kulturális paletta
- Két nép és egy különleges barátság
- Lélekdarabok képekké formálva
- Pajzsok, páncélok, legendák
Szerkesztő: Nagy György András
Egy erdélyi fejedelem, aki lengyel király volt. Egy lengyel tábornok, aki pedig magyar szabadsághős lett. Valószínűleg mindenkinek beugranak a nevek. Sokkal több információt gyűjtött össze hosszú évek alatt a két nép kapcsolatáról Okos Márton. Az Erdélyben található lengyel emlékhelyeket bemutató kötet most különleges kétnyelvű kiadásban látott napvilágot. A fordító, Joanna Urbanska Nagy György András vendége volt a Katolikus rádió stúdiójában.
„Munkásságom fő hajtóerői az érzelmeim, történeteim, elgondolkodásaim, keresgéléseim” - így ír magáról Farkas Noémi képzőművész, aki öt éve települt haza Kanadából. „Ugyanaz csak más…” című tárlata most a Vadász István vezette Gogol 9 Galériában tekinthető meg, Budapesten a VIII. kerületben, január 16-ig. Az alkotóval a helyszínen beszélgetett Kovács Éva Rebecca.
Nem pusztán hadtörténeti bemutatóra, hanem egy ötezer évet átívelő szellemi kalandozásra hívta az olvasót Kovács Olivér korábbi kötete, a „Kard regénye”. A Mátyás Király múzeum történésze – aki egyébként sokat tesz a tudomány népszerűsítéséért – már egy ideje készül a folytatásra. A fő téma ezúttal a páncél lesz. A szerzőt Nagy György András kérdezte.
A Hollóidő a történelmi regényeknek abban a sorában áll, amelyik a Mohács utáni időkhöz, a hódoltság történelmi élményéhez mint a magyar nemzettudat lényegi eleméhez kapcsolódik. Szerkezete két "könyvre" épül, két, egymástól távoli színtérrel és előadásmódjában különböző elbeszélővel. A MMA most ismét kiadta a regényt, amelynek újbóli bemutatójára az MNM KK Országos Széchényi Könyvtárban került sor. Itt beszélgetett a már elhunyt szerző özvegyével, Szilágyi Júliával Fazekas Gyöngyvér.
karácsonyi idő Vízkereszt utáni harmadik nap
** Mk 6,45-52 **
Felolvassa: Varga László
Ezután mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előre a túlpartra, Betszaidába, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután elküldte őket, felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő meg egymaga a szárazon. Látta őket küszködni az evezéssel -- mert ellenkező szelük volt. Az éjszaka negyedik őrváltása körül odament hozzájuk a tengeren járva, majd el akart mellettük haladni. Azok pedig látva őt, amint a tengeren jár, kísértetnek nézték és fölkiáltottak, mert mindnyájan látták őt, és zavarba estek. De ő mindjárt megszólította őket, és azt mondta nekik: ,,Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!'' Majd beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Ők erre még jobban álmélkodtak magukban. Nem okultak ugyanis a kenyerekből, s a szívük még érzéketlen volt.
Olvasmányok, ünnepek a liturgikus naptárban.
Olyan mint az egerészölyv, csak gatyát visel. Ami ugye érthető, ha valaki a zord tundrán lakik. Meg kicsit világosabb is. Nálunk gyakori téli vendég.
Orbán Zoltán, az MME szóvivője mutatja be.
A világrendszer megváltozásáról és az Egyesült Államok korlátlan hegemóniájának megrendüléséről
Szerkesztő: Udvarhelyi Erzsébet
A világrendszer megváltozásáról és az Egyesült Államok korlátlan hegemóniájának megrendüléséről az orosz–ukrán háború kontextusában dr. Somkuti Bálint hadtörténésszel, biztonságpolitikai szakértővel beszélgettünk.
Olyan mint az egerészölyv, csak gatyát visel. Ami ugye érthető, ha valaki a zord tundrán lakik. Meg kicsit világosabb is. Nálunk gyakori téli vendég.
Orbán Zoltán, az MME szóvivője mutatja be.
karácsonyi idő Vízkereszt utáni harmadik nap
** Mk 6,45-52 **
Felolvassa: Varga László
Ezután mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előre a túlpartra, Betszaidába, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután elküldte őket, felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő meg egymaga a szárazon. Látta őket küszködni az evezéssel -- mert ellenkező szelük volt. Az éjszaka negyedik őrváltása körül odament hozzájuk a tengeren járva, majd el akart mellettük haladni. Azok pedig látva őt, amint a tengeren jár, kísértetnek nézték és fölkiáltottak, mert mindnyájan látták őt, és zavarba estek. De ő mindjárt megszólította őket, és azt mondta nekik: ,,Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!'' Majd beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Ők erre még jobban álmélkodtak magukban. Nem okultak ugyanis a kenyerekből, s a szívük még érzéketlen volt.
Olvasmányok, ünnepek a liturgikus naptárban.
közéleti beszélgetések
Dél-Amerika jelene és jövője.
Szerkesztő: Pécsi Krisztina
Dél-Amerika jelene és jövője a múlt árnyékában. Lénárt András Latin-Amerika szakértő, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Hispanisztika Tanszékének docense a műsor vendége.
közéleti beszélgetések
Gróh Gáspár irodalomtörténésszel folytatjuk a Kerengőben január 2-án elhangzott beszélgetésünket
Szerkesztő: Sallai Éva
Gróh Gáspár irodalomtörténész, kritikus, esszé- és közíró, a Magyar Szemle korábbi főszerkesztője. Fő kutatási területe az irodalom a történelemben és a történelem az irodalomban. Mai műsorunkban folytatjuk a múlt heti Kerengőben "virtuális" mesteréről, Illyés Gyuláról elhangzott beszélgetésünket. Ezúttal édesapja, Gróh János (1923 - 2007) életútjáról az általa szerkesztett Gróh János A művész és a "téma" - Képek, válogatott írások című tanulmánykötet kapcsán beszélgetünk.
"Apám életútjáról nehéz írni. Nemcsak azért, mert az apám volt. Külső története nem mond sokat, ő maga is eseménytelennek érezte. Holott minden napjának megvolt a története, olykor túlzsúfolt, belső gazdagságban, többnyire láthatatlan aktivitásban – de volt, hogy évtizednyi idő telt el említésre méltó külső események nélkül. Színes és gazdag gyerekkorát, a Képzőművészeti Főiskolán töltött, sokat ígérő éveket a legsötétebb Rákosi-korban félredobottság követte: innen kellett volna visszaküzdenie magát tervezett pályájára. Ez nem történt meg, helyette egy másik életút következett. 1956 váratlan tüneményén kívül meglehetősen egyhangú: egyetlen munkahely a nyugdíjig – ami meghozta legszebb alkotó éveit, majd negyedszázadot. De lehet-e kárpótolni valakit azért, hogy úgy élte le élete alkotásra leginkább alkalmas részét, hogy annak kereteit nem ő alakíthatta? Pótolja-e veszteségeit, hogy ahova került, ott is helytállt, maradandót alkotott, és megtalálta benne önmagát is – de csak jobb híján?
Ez nemcsak az ő kérdése lehet, hanem generációjáé is. Volt, aki kibírta, volt, aki nem. Volt, aki elmenekült, volt, aki itt maradt: mikor megkapták művészdiplomájukat, már tombolt a Rákosi-rendszer. Ha a művészettörténészek nemcsak a beteljesedett művészpályákról írnának, hanem azokról is, amelyek elakadtak, lenne itt mit kutatniuk: az elveszett generáció meg nem valósult életműveiről, szerteszórt, eltékozolt, boldogtalan tehetségeiről – akik között még sikeresek is lehettek. (Utóbbira nagyszerű és megrendítő példa Csernus Tibor. Sikerek Párizsban, utolsó korszaka zseniálisan megfestett képeiről mégis süt a magány és emberi kétségbeesés...)" - részlet a kötet Szubjektív jegyzetek apám életéről című fejezetéből.
(fotó: https://www.mmakiado.hu)
karácsonyi idő Vízkereszt utáni harmadik nap
** Mk 6,45-52 **
Felolvassa: Varga László
Ezután mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előre a túlpartra, Betszaidába, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután elküldte őket, felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő meg egymaga a szárazon. Látta őket küszködni az evezéssel -- mert ellenkező szelük volt. Az éjszaka negyedik őrváltása körül odament hozzájuk a tengeren járva, majd el akart mellettük haladni. Azok pedig látva őt, amint a tengeren jár, kísértetnek nézték és fölkiáltottak, mert mindnyájan látták őt, és zavarba estek. De ő mindjárt megszólította őket, és azt mondta nekik: ,,Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!'' Majd beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Ők erre még jobban álmélkodtak magukban. Nem okultak ugyanis a kenyerekből, s a szívük még érzéketlen volt.
Olvasmányok, ünnepek a liturgikus naptárban.
közéleti beszélgetések
Dél-Amerika jelene és jövője.
Szerkesztő: Pécsi Krisztina
Dél-Amerika jelene és jövője a múlt árnyékában. Lénárt András Latin-Amerika szakértő, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Hispanisztika Tanszékének docense a műsor vendége.
közéleti beszélgetések
Gróh Gáspár irodalomtörténésszel folytatjuk a Kerengőben január 2-án elhangzott beszélgetésünket
Szerkesztő: Sallai Éva
Gróh Gáspár irodalomtörténész, kritikus, esszé- és közíró, a Magyar Szemle korábbi főszerkesztője. Fő kutatási területe az irodalom a történelemben és a történelem az irodalomban. Mai műsorunkban folytatjuk a múlt heti Kerengőben "virtuális" mesteréről, Illyés Gyuláról elhangzott beszélgetésünket. Ezúttal édesapja, Gróh János (1923 - 2007) életútjáról az általa szerkesztett Gróh János A művész és a "téma" - Képek, válogatott írások című tanulmánykötet kapcsán beszélgetünk.
"Apám életútjáról nehéz írni. Nemcsak azért, mert az apám volt. Külső története nem mond sokat, ő maga is eseménytelennek érezte. Holott minden napjának megvolt a története, olykor túlzsúfolt, belső gazdagságban, többnyire láthatatlan aktivitásban – de volt, hogy évtizednyi idő telt el említésre méltó külső események nélkül. Színes és gazdag gyerekkorát, a Képzőművészeti Főiskolán töltött, sokat ígérő éveket a legsötétebb Rákosi-korban félredobottság követte: innen kellett volna visszaküzdenie magát tervezett pályájára. Ez nem történt meg, helyette egy másik életút következett. 1956 váratlan tüneményén kívül meglehetősen egyhangú: egyetlen munkahely a nyugdíjig – ami meghozta legszebb alkotó éveit, majd negyedszázadot. De lehet-e kárpótolni valakit azért, hogy úgy élte le élete alkotásra leginkább alkalmas részét, hogy annak kereteit nem ő alakíthatta? Pótolja-e veszteségeit, hogy ahova került, ott is helytállt, maradandót alkotott, és megtalálta benne önmagát is – de csak jobb híján?
Ez nemcsak az ő kérdése lehet, hanem generációjáé is. Volt, aki kibírta, volt, aki nem. Volt, aki elmenekült, volt, aki itt maradt: mikor megkapták művészdiplomájukat, már tombolt a Rákosi-rendszer. Ha a művészettörténészek nemcsak a beteljesedett művészpályákról írnának, hanem azokról is, amelyek elakadtak, lenne itt mit kutatniuk: az elveszett generáció meg nem valósult életműveiről, szerteszórt, eltékozolt, boldogtalan tehetségeiről – akik között még sikeresek is lehettek. (Utóbbira nagyszerű és megrendítő példa Csernus Tibor. Sikerek Párizsban, utolsó korszaka zseniálisan megfestett képeiről mégis süt a magány és emberi kétségbeesés...)" - részlet a kötet Szubjektív jegyzetek apám életéről című fejezetéből.
(fotó: https://www.mmakiado.hu)