Műsorújság

Soha ennyi szavazta nem érkezett! Ne gondoljanak közéletre, politikára, mert másról van szó. Arról kellett dönteni, melyik a legszebb magyar településnév. Öt – területi alapon kijelölt – kategóriában lehetett szavazni, illetve volt mód a pótlásra, ha valaki hiányt érzett. A bírálóbizottság természetesen távolabbi célokra is gondolt. Állandó szakértőnkkel, Balázs Géza nyelvésszel beszélgettem. H. Tóth Tibornak mindig van véleménye. De nem mindegy hogyan beszélünk erről.

Székesfehérváron jártunk, ahol egy több éve zajló ürgetelepítési program befejező állomásán vettünk részt. Dr Flesch Márton állatorvossal, a program koordinátorával, és Lendvai Gábor biológussal, az MME helyi csoportjának vezetőjével beszélgettünk. (Fotók: Gájer Erika, Szél Felícia, Pozsgai Nóra)

A tavaly megrongált palágykomoróci görögkatolikus templom gyorsan a figyelem középpontjába került, nemcsak itthon, hanem a határon túl is. Ismeretlen elkövetők magyarellenes feliratokat festettek a falára, és megpróbálták felgyújtani az épületet. A helyreállítási munkálatok helyi és magyarországi összefogással indultak el. Most művészi üvegablakokkal gazdagodott Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma, valamint ungvári főkonzulátusa támogatásának köszönhetően. Az ablakszentelő alkalom egyszerre volt felemelő és megerősítő élmény a helyi gyülekezet számára, bizonyítva, hogy a hitből fakadó hűség ma is megtartó erő Kárpátalján. A Magyar Református Szeretetszolgálat munkájában kiemelt jelentőséggel bír a határon túli magyarság segítése. Az alapítvány munkatársai a háború kitörése óta már számos alkalommal jártak Kárpátalján, hogy célba juttassák adományaikat, legyen szó akár élelmiszerekről, egészségügyi felszerelésekről vagy a szeretetkonyhák támogatásáról. Legutóbb a Derceni és Mezővári Önkéntes Református Egyházi Tűzoltóság számára hoztak támogatást Új szociális ellátó központot adott át Beregszászon a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye Beregszászi Magyar Esperesi Kerülete és a Görögkatolikus Karitász. A korábban tüdőgondozóként üzemeltetett épületegyüttest a Hungary Helps program támogatásával vásárolták meg, majd a Japán külügyminisztérium támogatásával újították fel, első lépcsőben részlegesen A munkácsi székhelyű Munkácsy Mihály Magyar Ház, amely az Osztrák-Magyar Monarchia idején pénzintézetként szolgált ma a kárpátaljai magyarság egyik meghatározó kulturális központja, ahol rendszeresen szerveznek kiállításokat, közösségi és művészeti eseményeket. A történelmi múltat megőrizve az épületben bankmúzeum is működik, ahol korabeli bankjegyek, érmék, páncélszekrények, valamint a különböző korszakok fizetőeszközei is megtekinthetők. A gyűjtemény most Bácsmegi Gábor, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum igazgatójának köszönhetően 15 új bankóval bővült.

A Magyar Nemzeti Múzeum hunok királyát bemutató tárlatán olyan műtárgyakat láthatunk, amelyeket eddig külföldi vitrinekben csodálhattunk meg. Szenthe Gergely régésszel, az Attila című kiállítás egyik kurátorával a helyszínen néztük meg a hun elit ikonikus kincseit. A beszélgetést jövő héten folytatjuk. A kiállítást - a nagy érdeklődésre való tekintettel- már 9 órától láthatják a látogatók.

Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, s beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék. Megszólította őket: ,,Miről beszélgettek egymással útközben?'' Ők szomorúan megálltak. Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: ,,Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?'' Ő megkérdezte tőlük: ,,Micsoda?'' Azt felelték: ,,A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. A főpapok és a főembereink azonban halálos ítéletre adták, és megfeszítették őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.'' Erre ő azt mondta nekik: ,,Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?'' És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt. Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: ,,Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!'' Bement hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. Ők pedig így szóltak egymáshoz: ,,Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?'' Még abban az órában útrakeltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Azok elmondták: ,,Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!'' Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor. Olvasmányok, ünnepek a liturgikus naptárban.

Tiszteletreméltó Kaszap István, hitvalló kispap 110 éve született Székesfehérváron. Mindössze tizenkilenc évet élt, mégis az életszentség hírében távozott el a világból. A Székesfehérvári Egyházmegye egyik kiemelt eseménye Kaszap István születésének évfordulója, amelyről minden esztendőben koncelebrált püspöki szentmisével emlékeznek meg a fehérvári Prohászka emléktemplomban. Az eseményen Spányi Antal püspököt, cserkészeket és zarándokokat kérdezett a szent életű kispap tiszteletéről Berta Kata.

Szereplők: Csoda: Seress Zoltán Kósza: Görög László Narrátor: Reviczky Gábor Sajó bácsi: Dunai Tamás Gyöngyi néni: Zsurzs Kati Lilla ruhás nő: Kovács Vanda Hangmérnök: Horváth János Zene: Tóth Benedek Rendező: E. Román Kata 2.) Gárdonyi Géza: A mindentudó kalap Felolvassa: Kubik Anna Hangmérnök: Gera Csilla Zenei szerkesztő: Bögös Henriette Rendező: Sárospataki Zsuzsanna

A szentmisét bemutatja Tóth Zoltán verbita szerzetes. Orgonán kísér Lugosi Gyula kántor.

Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, s beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék. Megszólította őket: ,,Miről beszélgettek egymással útközben?'' Ők szomorúan megálltak. Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: ,,Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?'' Ő megkérdezte tőlük: ,,Micsoda?'' Azt felelték: ,,A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. A főpapok és a főembereink azonban halálos ítéletre adták, és megfeszítették őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.'' Erre ő azt mondta nekik: ,,Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?'' És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt. Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: ,,Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!'' Bement hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. Ők pedig így szóltak egymáshoz: ,,Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?'' Még abban az órában útrakeltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Azok elmondták: ,,Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!'' Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor. Olvasmányok, ünnepek a liturgikus naptárban.

Csajkovszkij műveiből hallanak részleteket. Demeter István versét Lázár Csaba mondja el. Petőfi Sándor költeményét Bodnár Erika adja elő.

Hangmérnök: Horváth János Zenei szerkesztő: Dévény Mária Rendező: Sárospataki Zsuzsanna

Gustav Mahler műveiből válogat a szerkesztő. Elsőként Friedrich Rückert verseire írt két dalt hallanak Kovács Eszter és a Magyar Állami Hangversenyzenekar előadásában, Oberfrank Géza vezényletével. Az összeállítás második részében Gusztav Mahler III. szimfóniájának 5 tétele csendül fel. A Bécsi Filharmonikusok játszanak, vezényel Piere Boulez.

Esterházy Péter beszélt irigykedve a zeneszerzőkről, hogy ők egyszerre több szereplőt, különböző jellemeket, helyzeteket tudnak sugallani...

Szereplők: Csoda: Seress Zoltán Kósza: Görög László Narrátor: Reviczky Gábor Sajó bácsi: Dunai Tamás Gyöngyi néni: Zsurzs Kati Lilla ruhás nő: Kovács Vanda Hangmérnök: Horváth János Zene: Tóth Benedek Rendező: E. Román Kata 2.) Gárdonyi Géza: A mindentudó kalap Felolvassa: Kubik Anna Hangmérnök: Gera Csilla Zenei szerkesztő: Bögös Henriette Rendező: Sárospataki Zsuzsanna

A sorozat XXVI/11.része - Debussy zongoraműveivel - jövő szombat 15,04

Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, s beszélgettek egymással mindarról, ami történt. Miközben beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. De a szemüket akadályozta valami, hogy fel ne ismerjék. Megszólította őket: ,,Miről beszélgettek egymással útközben?'' Ők szomorúan megálltak. Az egyik, akinek Kleofás volt a neve, azt felelte: ,,Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?'' Ő megkérdezte tőlük: ,,Micsoda?'' Azt felelték: ,,A Názáreti Jézus esete, aki tettben és szóban hatalmas próféta volt Isten és az egész nép előtt. A főpapok és a főembereink azonban halálos ítéletre adták, és megfeszítették őt. Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt. Azonfelül ma már harmadik napja, hogy ezek történtek. De néhány közülünk való asszony is megzavart bennünket, akik hajnalban a sírnál voltak, s mivel nem találták a testét, visszajöttek azzal a hírrel, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy él. Társaink közül néhányan a sírhoz mentek, és úgy találták, ahogy az asszonyok mondták, de őt magát nem látták.'' Erre ő azt mondta nekik: ,,Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe?'' És kezdve Mózesen és valamennyi prófétán, mindent megmagyarázott nekik, ami az Írásokban róla szólt. Mikor odaértek a faluhoz, ahová mentek, úgy tett, mintha tovább akarna menni. De marasztalták: ,,Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap!'' Bement hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. Ők pedig így szóltak egymáshoz: ,,Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat?'' Még abban az órában útrakeltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Azok elmondták: ,,Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!'' Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ismerték fel őt a kenyértöréskor. Olvasmányok, ünnepek a liturgikus naptárban.

Hangmérnök: Horváth János Zenei szerkesztő: Dévény Mária Rendező: Sárospataki Zsuzsanna

Esterházy Péter beszélt irigykedve a zeneszerzőkről, hogy ők egyszerre több szereplőt, különböző jellemeket, helyzeteket tudnak sugallani...