A Japán egyház első termései ők, akik életüket áldozták Krisztusért. Életáldozatunk alapja a rendszeres Isten-kapcsolat. Ebben erősít meg az elsőpénteki gyakorlatunk.
Szent Miki Pál, Goto János és Chosai Jakab jezsuita vértanúk. A papszentelés előtt álltak, amikor 23 társukkal együtt őket is elfogták és halálra ítélték, majd egy Nagaszaki melletti dombon keresztre feszítették. Miki Pál még a keresztről is hirdette, hogy Krisztuson kívül nincs másban üdvösség. Adott jelre a hóhérok egyszerre szúrták át az áldozatok szívét. Vérükkel öntözték meg Japán földjét, és hős vértanúságuk százezreket térített meg.
Szent Pál apostol szavai illenek a japán vértanúk ajkára:
Engem Isten őrizzen meg attól, hogy mással dicsekedjem,
mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével,
Aki által a világ meg van feszítve számomra, és én a világ számára.
A legtöbben hitünket családunk, szüleink által kaptuk. Talán sok erőt fordítunk arra, hogy ezt a hitet ápoljuk, őrizzük. De ezt igyekeznünk kell továbbadni nemcsak szeretteinknek, de azoknak is
akik távol állnak tőlünk. Lehet, hogy jobban észre kell vennünk a hit utáni éhséget, mely az emberek szívében él?
