A vasárnap muzsikusa

1. Marton Árpád szerkesztő nevében Hámori Kinga köszönti A vasárnap muzsikusa kedves hallgatóit. Komponisták és zeneművészek, emberi közelségben… Vajon ki is legyen az a muzsikus, akinek szellemében útjára bocsátjuk új sorozatunkat? A szerző, akinek életműve a megtestesült és feltámadott Ige örömét hirdeti örök időkön át; örök időkre szóló példaképe komponistáknak és hangszeres művészeknek, ki is lehetne más, mint a Tamás-templom karnagya, a nagy Bach: Johann Sebastian? Az ő kantátájának, a Jauchzet Gott in allen Landen-nek hangjait választottuk műsorunk szignáljaként is, hisz zenéje a Föltámadás napjának fényében tündököl – s nem ez-e a hivatása minden zeneszerzőnek és muzsikusnak az emberek között? Maga Bach is vallott erről egy tanítványának: a zene célja „nem lehet más, mint Isten dicsősége és a szellem újrateremtése”. Vallási szerzeményeinek elején a JJ: „Jesu, juva!” azaz „Jézus, segíts!” betűjel áll, végükön pedig ez: SDG – Soli Deo Gloria, azaz egyedül Istené a dicsőség. A vasárnap áldott örömét kívánjuk hát Hallgatóinknak ezekre a zenei félórákra – s bevezetésül mindjárt a temploma magányában muzsikáló Bach egyik korálelőjátékát egy olyan orgonistával, akinek élete tanúsítja: a zene szelleme az embert fölemelő szeretetben leli meg célját. „Liebster Jesu, wir sind hier". „Legkedvesebb Jézus, itt vagyunk”. A zene eukarisztikus áldozatát Albert Schweitzer celebrálja egy 1937-ből fennmaradt felvételen.

2. Schweitzer nyomán Bach zenéjét igehirdető muzsikának, zenés prédikációnak tartják sokan. Bach napi megbízatásokkal bajlódó komponista volt, hússzoros családapa, liturgikus zenei szolga és zeneteoretikus – olykor pedig látomásos erejű álmodozó; hatalmas zenei architektúrák építője. Rónay György szavaival: „Az Építész, ki légi ívein / mind följebb hágva tervez tornyokat / tornyok fölé, hangok csipkéiből / kőnél szilárdabb szerkezetbe szőve / a teljes létet”. S e célból nem föltétlen volt szüksége legismertebb hangszere, az orgona képességeire. A fiának, Wilhelm Friedemann-nak szánt Billentyűs könyvecske egyik apró példájából is kitetszik: a fantázia szárnyalását mégoly szerény terjedelmi és tonális keretek sem korlátozhatják. Igaz, ennek érzékeltetéséhez régi vágású, telt hangzású, Bach-korabeli csembaló is szükségeltetik – s hozzá avatott játékos: Christoph Rousset.

3. Legismertebb portréja komor, középkorú iskolamesternek mutatja Johann Sebastiant. Tény, hogy emberfölötti életműve szakadatlan zenei szolgálat gyümölcseképpen keletkezett, mit sem tudva a hajlamaiknak élő, dédelgetett, romantika utáni zeneművészek örömeiről. Bach még a versenymű közegében is szemérmes: hangjai a közös mozgás lendületét, s nem annyira a magamutogatást szolgálják. Kettősversenyének Vivacéját Itzhak Perlman és Isaac Stern mutatja be a New York-i Filharmonikusok és Zubin Mehta segítségével.

4-5. Igen: metrikus szabatossága olykor a monoton formaművészet gyanújába keveri Bachot. Szokás úgy játszani szerzeményeit, mintha metronómra járó gépezeteket hallanánk. Ám a megejtő többlet: a muzsika a kíméletlenül pontos harmóniai és ritmikus arányok után, vagy inkább: azok fölött jelentkezik! Ritkán halljuk ugyan őket afféle eleven előadásban, mint az Il Giardino Armonico felvételén, a Brandenburgi versenyek mégis színpompásak és izgalmakban bővelkedők! Az 1., F-dúr darab bevezető allegrója csupa fúvós egzotikum! A 6., B-dúr verseny szívszaggató adagiójában pedig az ember: érzelmes Bach is előmerészkedik tömérdek zenei tennivalója mögül…

6-7. Bármily meglepő, muzsikája Bach humoráról is árulkodik a kései hallgatónak. A végeláthatatlan templomi áhítat szünetében –péntek esténként át is ruccanva a Zimmermann Kávéház zeneestjeire- Bach parodisztikus lábjegyzeteket iktatott életművéhez: a Kávé- és a Parasztkantátát. Bizonyára a teoretikusok megzabolázására döntött úgy, hogy érzelmi palettájának bámulatos színeit látszólag semleges tematikában is bemutatja. A Parasztkantáta mindenesetre már kezdő sinfoniájában csupa önellentmondás; csiki-csuki játék, a Linde Consort felvételén is.

8. Bizonyára nem véletlen, hogy mindazt, amit nehézkesnek érzünk a zenekarra és nagy vokális apparátusra dolgozó Bach műveiben, nem találjuk megdöbbentően modern szólódarabjaiban. Az orgonakarzat magányában álmodozó szerző legőszintébbnek azon szerzeményeiben mutatkozik, melyeket nem a nyilvánosság elé kerülés motivált. Csellószvitjei és hegedűpartitái a modern individuum egyik első tanúságtevőjének mutatják az ég végtelenje alatt magányosan muzsikáló Johann Sebastiant. Ezért félretehetetlen, megunhatatlan, velőnkig megrendítő alkotások. Arabeszkek, az önelemző emberi lélek rajzai az ég előtt. Christoph Poppen a Sarabande-ot játssza d-moll partitából.

9. A modern ember magányának és vívódásának régi tanúja, Johann Sebastian; a prédikátor, tanító és formaművész befejezésül mégis a közösség körében nyer vigasztalást. Passiói és kantátái a megváltott egyház hálatelt hitében; a hazatérő nyáj békéjében vezetnek a megnyugvás révébe. Így történik ez a h-moll mise zárótételében is: a „Dona nobis pacem” hangjaira isteni csarnokok tárulnak a gomolygó félelem, az esdeklő megváltatlanság örvényei fölött. Talán utoljára az individuális küzdelmek kísértéseit megjáró nyugati művészet történetében. „Pater Bach” hangjait a Monteverdi Kórus, az Angol Barokk Szólisták és John Eliot Gardiner szólaltatják meg.

LEKONF: A vasárnap muzsikusa. Hámori Kinga és Marton Árpád új sorozatának első adásában Johann Sebastian Bach művei hangzottak el. Mához egy hétre Arthur Rubinstein legendás felvételeiből válogatunk.