A vasárnap muzsikusa

1. Egy csodagyermek, akit zenei tálentuma sok tekintetben Mozart mellé állít – s aki a párhuzamos külsőségek ellenére mégis tökéletesen ellentétes életutat járt be. A vasárnap muzsikusa ma Felix Mendelssohn-Bartholdy. A filozófus Moses Mendelssohn unokáját, akit módos berlini bankárcsaládja első rangú neveltetésben részesített, méltán neveztetjük kifogástalan lángelmének. Mendelssohn ugyanis az a komponista, aki a romantika viharaiban –miközben kölcsönös nagyrabecsüléssel figyelik egymás munkáját- a klasszikus arányok, a stiláris tisztaság jegyében alkot. Egyes vélekedések szerint ő a megtestesült biedermeier ízlés, akit csakis veleszületett zsenialitása akadályozhatott meg abban, hogy ne váljon üres formalistává. A gyermek Mendelssohn már fejében hordta a fél zenetörténetet. Kívülről el tudta zongorázni Beethoven mind a kilenc szimfóniáját, az orgonánál bámulatos rögtönzéseket produkált, és 17 évesen teljes vértezetben lépett be a zenetörténetbe a Szentivánéji álom kísérőzenéjével. Bármily tartózkodó volt a kompozíciós újítások tekintetében, karmesterként, hangversenyszervezőként és zeneigazgatóként új utakra lépett. Mendelssohn az első, aki pálcát használt a dirigáláshoz, kifinomult tónusokat követelt meg a zenekar szólamaitól, s ami még fontosabb: visszahelyezte a repertoárra Bach, Händel és Mozart akkoriban elhanyagolt szerzeményeit. 1835-ben Lipcsébe hívták a zeneigazgatói posztra. Ő, aki 1829-ben megismertette a világgal Bach elfeledett Máté-passióját, bizonyára Bach orgonája mellett sem vallott szégyent. Bizonyság rá a c-moll orgonaszonáta II. tétele, amelyet most Peter Hurford mutat be.

2. Következzék most az Intermezzo a fiatalkori remekműből, a Szentivánéji álom szvitből. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a makulátlan formaérzékű Mendelssohn ezúttal némi engedményt tesz a sodró érzelmesség csábításainak – ám nem csoda: Shakespeare tündérerdejében járunk. A Rotterdami Filharmonikusok élén Jeffrey Tate.

3. Amit a romantikusok intenzitásán nevelkedett, hálátlan utókor sokáig nem becsült valódi értéke szerint: Mendelssohn lírai zongorasorozata, a Dalok szöveg nélkül hosszú időn keresztül fölvágatlanul hevert a zongoraművészek kottatárában. Pedig e jólnevelt tűnődések –akár a biedermeier szalonok falát díszítő zsánerképek- bővelkednek a bájos részletekben. Rév Lívia a sorozat egyik korai darabját játssza: az E-dúr dalt az első könyvből.

4. „Az emberek gyakran panaszkodnak –írta egy alkalommal Mendelssohn-, hogy a zene túlságosan homályos, … míg a szavak mindenki számára érthetőek. Nálam pontosan fordított a helyzet. Az általam kedvelt zene gondolatai nem túlságosan homályosak ahhoz, hogy szavakba öntsem őket – ellenkezőleg: túlságosan is egyértelműek.” Minden bizonnyal Mendelssohn keresetlen muzikalitása teszi, hogy e-moll hegedűversenye mindmáig a vezető komolyzenei slágerek egyikének számít. Zárótételének szólistája Yehudi Menuhin; a Londoni Szimfonikus Zenekar dirigense Rafael Frühbeck de Burgos.

5. Mendelssohn szívesen látott vendége volt az angol fővárosnak: Viktória királynő és Albert herceg örömmel látták vendégül egy kis házimuzsikára a windsori kastélyban. A szigetországban tett utazások képeit pazar szimfonikus tablóként őrzi Mendelssohn 3., a-moll, úgynevezett "Skót" szimfóniája – és az a mű, amelyről állítólag Brahms úgy nyilatkozott: egész életművét odaadná cserébe, ha ő lehetne a szerzője. A természet lenyűgöző hatalma csakugyan a zeneirodalom egyik legnagyszerűbb alkotásában örvénylik át Mendelssohn zenekarán. A Londoni Szimfonikus Zenekart Claudio Abbado vezényli.

LEKONF: A vasárnap muzsikusa. Hámori Kinga és Marton Árpád sorozatának ötödik adásában a zongoraművész-komponista, Dohnányi Ernő emlékét idéztük. A Vasárnap Muzsikusa mához egy hétre Sir Neville Marriner lesz.