Zenei kincsestár

1. 1791-ben, amikor Mozart Prágába tartott, hogy II. Lipót koronázás alkalmából színre vigye Metastasio fél évszázadosnál is régebbi librettóját, a Titus kegyelmét, tudatában volt, hogy a történetet számos komponista feldolgozta már. Tekintettel arra, hogy a hatalmára és életére törő ellenlábasainak nagylelkűen megbocsátó császár antik története alkalmas volt az uralkodói erények allegorikus dicsőítésére, a Titust rendre elővették, ha koronázások és beiktatások operai látványosságára volt szükség. Gluck változatát Mozart előtt majd 40 esztendővel, 1752-ben mutatták be a nápolyi San Carlo színházban. Érthető tehát, hogy a Titus Gluckja még nem a Mozart által is csodált reformkomponista, aki érett operáiban: az Alcestében, az Orfóban vagy az Iphigeniában a drámai közlés szolgálatának rendeli alá a költészetet és a zeneköltészetet egyaránt. Gluck Titusa maga a késő barokk operai látványosság, bámulatos bravúráriákkal, amelyek mesteri megformálásukkal a szerelmi cselszövésből kiszakítva, önmagukban is lenyűgözik a hallgatót. Kivált a korszak vokalitásának legavatottabb mai képviselője: Cecilia Bartoli előadásában, aki most a lázadó Vitellia szopránszerepét, és a szerelemből árulásra szövetkező Sextus castratóra szerzett szólamát is megszólaltatja a Berlini Régizenei Akadémia közreműködésével. Bernhard Forck vezényletével elsőként Vitellia áriája csendül fel: Tremo fra' dubbi miei.

2. „Ah, taci barbaro” Vitellia bosszúáriája következik Gluck Titus kegyelme című operájából: a lázadást szító hercegnő összeomlani látja hatalmi terveit.

3. Cecilia Bartoli befejezésül Sextus „Se mai senti” kezdetű áriáját szólaltatja meg Gluck operájából. A Szentáus ítéletére váró lázadó herceg a szerelem emlékeit idézi fel a panaszos szerenádban: Vitellia barokkos áriái után mintha a kedvesét kereső Orfeusz hangjai szólnának a majdani nagy Gluck-operából.

LEKONF: Gluck Titus kegyelme című operájának részleteit Cecilia Bartoli és a Berlini Régizenei Akadémia szólaltatta meg Bernhard Forck vezényletével. A Zenei Kincsestárat Marton Árpád szerkesztette.