Zenei kincsestár

1-3. Hogy micsoda műfaji forradalom ment végbe Mozart színrelépésével a zongorás koncertpódiumokon, azt akkor mérhetjük föl igazán, ha belehallgatunk a korszak billentyűs concerto-irodalmába. A Zenei Kincsestárban ma erre nyílik mód: Joseph Haydn muzsikája szól egy nagyszerű, historikus felvételről, amely megidézi az eszterházi zeneestek hangulatát. Haydn nem volt jeles zongorista, darabjait többnyire vendégművészek és műkedvelők keze alá szerezte, ám nem csak ez különbözteti meg Mozarttól. A Haydn-concertókban alig-alig találjuk még a szólóhangszer és a kíséret olyan, szimfonikus egybeforrását, mint a Mozart-versenyekben. Úgy is mondhatni: Haydn billentyűs versenyei félúton állnak valahol a kíséretes zongoraszonáta és a concerto grosso világa között. A fortepiano mellett a continuóban még megszólal a csembaló is. A most következő, D-dúr versenymű ráadásul eredetileg feltételezhetően orgonára és kíséretre keletkezett. A fortepianónál Ronald Brautigam; a Concerto Copenhagen élén Lars Ulrik Mortensen.

4. A D-dúr koncert után hallgassuk meg a Largo cantabile II. tételt Haydn F-dúr concertójából.

LEKONF: Haydn billentyűs concertóiból játszott Ronald Brautigam és a Concerto Copenhagen, Lars Ulrik Mortensen vezetésével. A Zenei Kincsestárat Marton Árpád szerkesztette.