Zenei kincsestár

1. Walter és Stein. Két zongoraépítő, akiknek neve elsősorban Mozart életrajzából ismert. Walter volt a bécsi évek Mozart-hangversenyeinek hangszerépítője, az augsburgi Andreas Stein volt ellenben az a mester, akinek műhelyében Mozart először ámult el a fejlődőben lévő billentyűs hangszer, a fortepiano bámulatos lehetőségein. 1777-ben találkoztak, és játszották is közösen Mozart háromzongorás koncertjét, Mozart viszont annyira drágállta Stein mester hangszerét, hogy szóba sem kerülhetett, hogy valaha is hozzájusson egy példányhoz. A kiváló fortepianista, Andreas Staier és kolléganője, Christine Schornsheim nemrégiben kölcsönkapott azonban egy eredeti Stein-hangszert egy Veronai múzeumból. Most négykezes Mozart-műveket játszanak majd ezen a hangszeren, méghozzá olyan darabokat is, amelyeket a szerző két zongorára komponált. Ez a Stein-hangszer ugyanis valódi ritkaság. Azt az átmenetet testesíti meg, amely a csembaló és a fortepiano között zajlott le, és a megtestesítés itt szó szerint értendő. A hamarosan megszólaló Stein-zongora ugyanis valósággal egybeépít egy-egy, szemben elhelyezett, három manuálos csembalót illetve fortepianót. A bizarr hangszercsodán elsőként a Mozart Bach-tanulmányaitól ihletett C-dúr fúga szólal meg.

2-4. Következzék a 358-as Köchel-számú, B-dúr négykezes szonáta úgy, ahogyan feltehetőleg Mozart sem játszhatta: Andreas Stein különös öszvér-hangszerén, ötvözve a csembaló és a fortepiano tónusait.

5. Christine Schornsheim és Andreas Staier a különös hangszerhez méltó különös Mozart-átirattal búcsúznak: az 509-es Köchel-számú, zenekarra szerzett 6 német tánc következik, amelynek pompás hangszerelése ugyancsak megjelenik Andreas Stein ritka hangszerén.