Zenei kincsestár

Carmina Burana. Beureni dalok. Carl Orff szcenikus oratóriuma 1937-ben keletkezett, egy bajorországi kolostorban felbukkant középkori dalgyűjtemény szövegére. A versek a tavasz, a szerelem és a borozás múzsáit szólongatják a vágáns költészet szellemében. Orff megzenésítése akkora siker lett, hogy már-már megfeledkeztünk róla, vajon hogyan szólnak a dalok eredeti közegükben, a középkori Európa épp csak bontakozóban lévő műzenei nyelvén. Végül René Clemencic és együttese vállalkozott arra, hogy a XIII. századi Tirolban vagy Karintiában papírra vetett, ám eredetükben az egész kontinenst átfogó profán himnuszokhoz hozzáillessze a korabeli muzsika fennmaradt melódiáit. A dalok tematikája és hangszerelése erőteljesen illeszkedik az év végi-év eleji ünnepkör folklorisztikájához. Dobok, csörgők, tekerők és furulyák éppúgy megszólalnak itt, mint a karácsonytól vízkeresztig húzódó időszak népi, félszakrális muzsikáiban: a zene gonoszűző, rontást elhárító és áldást hozó hatalma kézenfekvő volt a középkor világában. Ám bontogatja szirmait már az élet örömétől pezsdülő új kor, a reneszánsz is. Így válnak parodisztikus szertartászenékké a gregorián egyházi tónusok, de a csapszékekben járt szertelen körtáncokba és sikamlós anekdotákba beszivárognak a Hispániát meglakó arabok vagy a szefárdok dallamai éppúgy, mint a városról városra kóborló, elcsapott doktorok és dalnokok esengő énekei. A Clemencic Consort muzsikál.