Zenei kincsestár

Vivaldi fennmaradt operáit bemutató sorozatunk harmincadik részében ismét Velencében találjuk képzeletbeli barokk operaházunkat, a Vivaldát. Miután Eurilla nimfa és Alcindo pásztor története megnyugtató befejezéshez érkezett, Vivaldi búcsút int a mantovai udvarnak, és szülővárosába tér vissza. Sorban 13. operája afféle diadalmas visszatérés a velencei deszkákra, melyeknek három éve nélkülözniük kellett a Vörös Pap bravúros operáit. Igaz, a cölöpök fölött tündöklő város nem nélkülözte azért a zenés káprázatokat. 14 operaháza csak úgy falja az új meg új operákat – és mi tagadás: a siker legfőbb záloga, vajon a komponistának és az impresszáriónak sikerül-e a maga pártjára állítania a finnyás énekeseket – és a velencei gondolásokat, akik az előtapsoló, azaz a klakőr funkciójának betöltéséért cserében beléptidíj nélkül látogathatják az operát. Vivaldinak, aki immár egy személyben tölti be a zeneszerző és az operai vállalkozó szerepét, alapos oka van tehát, hogy minden eddigi sikerét felülmúló, briliáns darabbal rukkoljon elő régi diadalai színhelyén, a Sant’ Angelo színházban. Az 1720-as téli szezon során olyan, mára feledésbe merült operákkal kell versenyre kelnie, mint Carlo Luigi Pietragrua Il pastor fidója és Giuseppe Maria Orlandini Antigonéja. Igyekszik hát szert tenni egy érdekfeszítő librettóra és pazar énekesekre. Előbbire az ifjú velencei költő, Giovanni Palazzi La veritá in ciemento – azaz: Veszélyben az igazság című szüzséjében bukkan rá, a főszerepekre pedig olyan énekeseket csábít szülővárosába, akikkel korábban sikert aratott már az operaszínpadon. A komikus és megható elemeket finoman szövögető cselekmény színhelye Mahmud szultán udvara. A szultánt mint afféle jó muzulmán uralkodót két asszony is megajándékozta egy-egy fiúgyermekkel, ám hogy melyik fiú anyja a szultán neje, Rustena, és melyik született háremhölgyétől, Damirától, azt egyelőre homály fedi. Hogy véget vessenek egy régóta zajló háborúskodásnak, a szultán egyik fiát, Melindót a szomszédos állam uralkodónőjéhez, Rosanéhoz szánja férjül. A bonyodalom éppen az uralomvágy okán keletkezik: mindkét asszony a maga fiát látná szívesen a trónon. Zelim, a kegyencnő állítólagos fia ráadásul titokban kedvese már Rosanénak, akit, ha a szultán terve valóra válik, féltestvére, Melindo vehet majd feleségül. A barokk zenetörténet egyik legszebb nyitányával bevezetett opera bővelkedik az egzotikus színekben és a velencei módra káprázatos érzelmi hullámverésekben. Az évszázadokon át lappangó Vivaldi-kéziratokat őrző torinói FOÁ-gyűjtemény kincsét előadják: Gemma Bertagnolli; Guillemette Laurens; Sara Mingardo; Nathalie Stutzmann; Philippe Jaroussky és Anthony Rolfe Johnson; az Ensemble Matheus élén Jean-Christophe Spinosi.