Zenei kincsestár

1-5. A hazájában évtizedeken át méltatlanul mellőzött zongoravirtuóz-komponista, Dohnányi
Ernő ma este saját és példaképei műveiből muzsikál a Zenei Kincsestárban az amerikai Ohio
Universityn 1956 és 1959 között rögzített, muzeális koncertfelvételeken. Amikor Dohnányi
1898-ban, 21 évesen Londonban bemutatkozott, a Times a következő szavakkal méltatta: „Nincs
élő zongorista, aki akár csak megközelítené.” Azon kivételes művészek egyikeként, akiknek
játékán nem fog az idő, Dohnányi a ma este hallható felvételeken, nyolcvanadik életévén túl is
lenyűgöző stílusérzékkel és muzikalitással játssza előbb első számú zeneszerzői példaképe,
Brahms Esz-dúr intermezzóját az Opus 117-ből. Ezt két saját szerzemény követi: a fisz-moll
rapszódia és az 1920-as keltezésű – karácsonyi jellegét a Mennyből az angyal idézetével fölfedő
- Pastorale. Egy önmagában is ritka Schubert-átirat következik: a Valses nobles, majd az induló
az opus 17-es Humoreszkekből. Ez utóbbinak felvételét Dohnányi életének utolsó koncertjén
rögzítette a hangszalag, ahol a mester búcsúszámként játszotta el.

LEKONF: A Zenei Kincsestárban Dohnányi Ernő zongorázott. Elhangzott Brahms Esz-dúr
intermezzója az Opus 117-ből; Dohnányi: fisz-moll rapszódia és Pastorale; Schubert-Dohnányi:
Valses nobles, Dohnányi: induló az opus 17-es Humoreszkekből. A műsort Marton Árpád
szerkesztette.