Zenei kincsestár

1-2. A jól hangolt zongora. Első hallásra meghökkentően hangzik a billentyűs irodalom legátfogóbb gyűjteményének, Bach Wohltemperierte Klavierjának magyar címe. Pedig a billentyűs játék és egyúttal a polifonikus szerkesztés 1722-ben illetve 1744-ben, két kötetben megjelent magasiskolája eredetileg a technikai alapok minél teljesebb kiaknázásának és bemutatásának törekvéséből nyerte ihletét. Bach ideje a kultúrtörténet azon szerencsés konstellációinak egyike, amelyek egyszerre hoztak világra egy rendkívül komplex gondolkodású, újító és rendszert teremtő géniuszt, és bocsátottak rendelkezésére minden korábbinál hajlékonyabb és sokoldalúbb eszköztárat művészete kiteljesedéséhez. Ha Bach csak néhány évtizeddel korábban születik, képtelenség lett volna megalkotnia kétszer 24 preludium-fúgából álló hatalmas füzérét. A zongora korai elődei ugyanis alkalmatlanok voltak arra, hogy tetszőleges hangnemben egyforma tisztasággal lehessen rajtuk muzsikálni. A pontosan hangolt, differenciált hangképű csembalók megjelenése tette lehetővé a temperált hangrendszer alkalmazását. Bach, a zenei komplexitás legnagyobb mestere elsőként fedezte föl az „úgyszólván” fölszabadított hangnemek viszonyrendszerében fölsejlő kozmikus lehetőségeket, és gyűjteményével arra vállalkozott, hogy sorra véve a zongora billentyűin immár szabadon bejárható skálákat, minden alaphang dúr és moll hangnemében egyenrangú hang-konstrukciókat emeljen. Hogy az egyes darabok teljességgel egyéni karaktere mennyiben igazolja a barokk kedvelt zeneelméleti teóriájának, az úgynevezett hangnem-karakterisztikának téziseit, mindörökre nyitott kérdés marad. Egy biztos: Bach valamennyi alaphang dúr és moll hangnemi párosát olyan erőteljes és kifejező megformálással vezette be a zeneművészet kánonjába, amivel minden idők komponistái számára viszonyulási alapot teremtett. A ciklust Szvjatoszlav Richter egyszerre érzékeny és pontos – azaz Bach muzsikájához nagyon is illő – tolmácsolásában mutatjuk be. Hallgassuk meg először a Gounod átiratából is jól ismert C-dúr, majd a c-moll prelúdium és fúgát.

3-4. A C-dúr határozott tisztasága után gyöngyözőnek hat a Cisz-dúr prelúdium és fúga. A cisz-moll darabban azonban az éteri tónusok a szenvedély drámai elmélyítésére nyílnak.

5-6. Derű és dráma. Bach óta e két – magyarul szerencsés módon a hangnem betűjelével kezdődő – kifejezés tapadt a D-dúrhoz és a d-mollhoz. Lássuk csak, miért.

LEKONF: Das Wohltemperierte Klavier. A Zenei Kincsestárban Szvjatoszlav Richter játszott Bach prelúdium és fúgagyűjteményének első részéből. A műsort Marton Árpád szerkesztette.