Zenei kincsestár

1. Bach nagyszabású billentyűs demonstráció-gyűjteményének, a Wohltemperiertes Klaviernak második kötetét lapozgatva közelítünk a kvintkör kerületén tett második körutunk végéhez. Bach, aki a korszak immár igen jól hangolt, azaz tökéletesen temperált klavírjának technikai adottságait a végsőkig kiaknázva egyszerre szemléltette a billentyűs játék szinte korlátlan szabadságát és a polifonikus szerkesztés bámulatos összetettségét, mintha csak az egyes darabjaiban is legalább kettős látásmódot példázó gyűjteményt szerette volna megkímélni a kanonizálódástól, az egyes hangnemekhez tapadó képzetek sablonossá válásától, a második kötetben újból végigjárja mind a huszonnégy hangnemet. A második kötet a-moll prelúdiuma finom kromatikájával afféle regényes vadonba csábít előbb, hogy a coda-szerűen rövid, ám roppant vitális és határozott fúgával máris széttörje, fölülírja a hangnem álmodozó karakterét. Szvjatoszlav Richter zongorázik.

2. Csipkeszerűen finom a B-dúr prelúdium kialakítása – hallatán aligha utasíthatjuk vissza egy aprólékos díszeiből hatalmassá magasztosuló gótikus székesegyház képzetét, és aligha véletlen, hogy az egész sorozatban talán sehol nem érezni annyira a korálok Bachjának jelenlétét, mint a De Profundisként fölgomolygó-fölfohászkodó fúgában.

3. Kifinomult, komoly, klasszikus játék a harmóniákkal és az arányokkal – pontos és szabályszerű a B-moll prelúdium. A fúga drámaian hatalmas, már-már tragikus érzeteket kelt: súlyos küzdelem ez a márvánnyal, az anyag szinte áthatolhatatlan szövetével.


LEKONF: Das Wohltemperierte Klavier. A Zenei Kincsestárban Szvjatoszlav Richter játszott Bach prelúdium és fúgagyűjteményének második kötetéből. A műsort Marton Árpád szerkesztette.