A vasárnap muzsikusa

1-3. Hazai folyóirat-történetünk becses úttörője, a Tudományos Gyűjtemény 1824. márciusában az alábbi leírást adja Haydn működésének fő helyszínéről, Eszterházáról: „Eszterháza, Fertő tavának délszaki mellékén, Sopronytól három órányira, egész méltósággal néz az átellenében fölemelkedő kismartoni kastélyra; s valóban néminemű igazsággal, ha építése ízlését, fényes pompáját, nagy kiterjedését és egykori hírét, dicsőségét, mely szerint magyar Versáliának neveztetett, számba vesszük. …Méltóságos fás sorok, sok őrállások, kisebb-nagyobb házok, a mesterek és művesek lakhelyei, a muzsikáló ház, a nagy vendégfogadó, a hercegi istálló és kocsiszín a kaszárnyával, kétfelől a nagy nyári és téli kertek mint megannyi udvarnokok tiszteskednek a legfinomabb ízlés szerint. A kastélyban 126 szobák vannak, ékesen kifestve, bőven megaranyozva, szépen kipallatolva. Nevezetes itt az udvarnak bal felén a Porcelánház, melyben 14 almáriumok és asztalok meg vannak rakva különbféle kínai, japoniai és más külföldi mindennémű porcelán edényekkel. A ritka órák, remekművek a belső szobákból elvitettek. A muzsikáló óra, mely táncoló személyeket is mutat; a muzsikáló ülőszék, a flótázó rokka s más effélék megromlottak.” – A kastély fénykorát most idézzük meg egy az 1760-as és 70-es évek fordulójáról való Haydn-szerzeménnyel, az F-dúr zongorakoncerttel. A Haydn életművét felleltározó Hoboken katalógusában 21 zongorakoncertről esik említés, mégis nagy kincs minden föllelhető kotta, hisz ezek kéziratai nagyrészt megsemmisültek, elkallódtak. A tetszetős mű egycsapásra érzékletessé teszi a különbségeket Haydn és a zongoraverseny nagy forradalmasítója, Mozart között: ez a kellemesen temperált, három tételes zenei csemege teljes mértékben híján van a Mozart-koncerteket már a korai példáktól jellemző személyességnek. A kis zenei együttes kíséretében előadott mű mintha épp az eszterházi Porcelánház valamelyik díszes vázáján megfestett zeneestély egyikén szólalna meg: játszi, kedves és kellemes hangulatait még a csábítóan érzelmes, áriaszerű lassútételben sem háborítják mozarti sóvárgások, nyugtalanító lelki viharok. Haydn nem is törekedett erre: billentyűs concertóit nem is elsősorban a maga használatára, inkább a különféle udvari zenei alkalmak díszítőeszközéül szánta. 1781, a nagy bécsi Mozart-aranykor kezdete után pedig többé nem is szerzett zongoraversenyt. Az F-dúr koncert előadói: Ronald Brautigam és a Concerto Copenhagen, Lars Ulrik Mortensen vezetésével.

4-6. Haydn és Mendelssohn korszakának cezúráját jól jellemzi a huszonkét esztendős Mendelssohn 1831 októberében, Münchenben bemutatott első, g-moll zongoraversenye. Az ifjú komponista bőségesen merít Mozart és Beethoven ekkor már a klasszikus repertoár részét képező nagy versenyműveinek kompozíciós technikájából, szólóhangszer-kezeléséből, kirobbanó érzelmességével ugyanakkor összhangot teremt a két korszak és a két stílus elvárásai között. Mendelssohn első, g-moll zongoraversenyét a Bajor Rádió Charles Dutoit vezényelte Szimfonikus Zenekarának kíséretével Schiff András játssza.

7. Befejezésül egy reprezentatív darab Mendelssohn zenekari nyitányai közül. A műfaj a romantika idejére önállósodott, színházi előzenéből egytételes szimfonikus kompozíció rangjára lépett. A 17 éves Mendelssohn 101-es opusszámú, úgynevezett „Trombiták”- nyitánya fergeteges lendületével, burjánzó koloritjával és némi tematikus áthallás révén azt jelzi: szerzője nem józanodott ki még egészen Szentivánéji álmából. A Londoni Szimfonikusokat Claudio Abbado dirigálja.

LEKONF: A vasárnap muzsikusa. Joseph Haydn halálának és Felix Mendelssohn-Bartholdy születésének bicentenáriumán elhangzott Haydn F-dúr és Mendelssohn g-moll zongoraversenye, valamint Mendelssohn „Trombiták”-nyitánya. A szólisták Ronald Brautigam illetve Schiff András voltak. A Concerto Copenhagen együttesét Lars Ulrik Mortensen, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarát Charles Dutoit, a Londoni Szimfonikusokat pedig Claudio Abbado vezényelte. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.