Zenei kincsestár

1-3. Ha a Schubert-zongorairodalom egyik csúcspontjaként számon tartott, Nagy Duónak is nevezett és műsorunkban egy héttel ezelőtt lejátszott 812-es jegyzékszámú C-dúr négykezes szonáta a zenetudósok egyöntetű megítélése szerint szimfonikus távlatú és színgazdagságú szerzemény, a 21 éves Schubert 617-es Deutsch-jegyzékszámú, most következő alkotását bízvást nevezhetjük zongorára komponált szerenád-szimfóniának. A három tételes B-dúr szonáta örömteli kezdőallegrója önmagában is mintha Schubert tiszteletadása volna a bécsi klasszikusok kiegyensúlyozott formái előtt. A tragikus sorsú komponista esetében ritkaságszámba menő módon a felhőtlen hangvétel a további két tétel során is megmarad: a nosztalgia aranyfüstje Haydn és Mozart derűjét varázsolja Yaara Tal és Andreas Groethuysen zongorái fölé.

4-5. A B-dúr kétzongorás szonátát követően most egy kéttételes szerzemény mutatja fel a schuberti lelkiség két pólusát: a 968-as jegyzékszámú mű C-dúr Allegro moderatoja az indulók szeleburdi, már-már duhaj, frivol játékosságát, az a-moll Andante a fájdalom bensőségessé lírizált, szelíd tónusait.