Zenei kincsestár

1. Urunk kínszenvedésének és kereszthalálának zenés átelmélkedésében az olasz reneszánsz polifónia egyik legeredetibb mestere, Carlo Gesualdo da Venosa lesz segítségünkre a Zenei Kincsestár régizenei péntekjeinek sorában. Az 1560 és 1613 között élt, hercegi rangú komponista igen expresszív hatású egyházi madrigáljai közül ma nagypénteki responzóriumait hallgatjuk meg a Paul Hillier vezette Hilliard Énekegyüttes felvételéről. Gesualdo a kóruspolifónia és az újabb, monodikus, érzelmesebb stílus határán alkotja meg madrigáljainak hat és egyházi motettáinak három kötetét. Merész, sok esetben bizarr dallamvezetése, kromatikus és disszonáns hajlamai kiválóan érvényesülnek a kereszt fölfoghatatlan drámájának megéneklésekor. A Szent Háromnapra szerzett responzóriumainak szólamaiban mintha a reneszánsz Keresztrefeszítés-oltárok alakjait körüllengő, eksztatikusan lebbenő gyolcsok és ruhaszalagok visszképére ismernénk. Kín, összeomlás és az istenemberi dráma sodró lendülete alkotja a Gesualdo-kép feszültségteli kompozícióját: olyan végsőkig vitt kontraszt, amely csakis teológiai síkon, a hit erejében nyerhet feloldást. Hallgassuk nyitott szívvel e kifejező és döbbenetesen erőteljes késő reneszánsz passió-zenét, amelynek a Megváltó szavaival azonosuló, főbb elmélkedési témái a következők: Barátaim mind elhagytak; A templom függönye kettészakadt és a föld megrendült; Ó én kiválasztott szőlőskertem; Mint tolvajért, kardokkal és husángokkal jöttek értem, hogy megfeszítsenek; Sötétség borította be az egész földet; Hitetlenek kezére adtak; Könnyeim elfátyolozzák szemeim, van-e oly bánat, mint aminő az én bánatom?