Zenei kincsestár

1-6. Régizenei kalandozásaink mai kirándulásán látogassunk el egy olyan udvarba, ahol az egész esztendő szakadatlan álarcosbálként zajlott: a Napkirály Versailles-jába. Ha magyarországi követőjét, Esterházy Pál herceget a „pompakedvelő” melléknévvel illették művészetrajongása miatt, nem nehéz elképzelnünk, miként festhetett egy-egy udvari ünnepély a francia udvarban, amelynek csupán személyzete megtölthetett volna egy közepes méretű városkát. Muzsikája éppoly ragyogó, mint a palotát övező aranykerítés a napmotívumokkal, vagy mint amilyennek a királyi vadászatokat ábrázoló rokokó festmények mutatják. A király kegyelt udvari muzsikusáról, Jean-Baptiste Lullyről írott dolgozatában Romain Rolland részletesen ismerteti őfelsége zenei udvartartását: a hangszeres muzsikusok a Kamara, a Kápolna és az úgynevezett Nagy Istálló kötelékébe tartoztak. Előbbi muzsikált a királyi ebédeken és házibálakon, a második – énekesekkel – a templomi ceremóniáknál, míg a Nagy Istálló együttesei zenekarai vadászatokon, felvonulásokon és más szabadtéri rendezvényeken tűntek fel. Nyilvánvalóan közéjük sorolták volna be most következő felvételeink Paolo Tognon irányította művészeit, A Király Oboásait. Az együtteshez persze fuvolások, fagottosok és dobosok is tartoznak – érzékeltetve velünk az olyasféle barokk térzenék előzményeit, mint Händel vagy Bach nagy szvitjei. Következzék Lully C-dúr szvitje.

7-13. A Király Oboásai Lully C-dúr szvitje után most egy nürnbergi muzsikus dinasztia sarja, Johann Philipp Krieger Első Partitáját játsszák. Öccsét Händel a korszak legjobb orgonaszerzőjének nevezi, de az idősebb testvérnek sincs oka a szerénykedésre: Velencében majd Rómában tanulja ki a zeneszerzés fortélyait, hogy sikeres hallei orgonistaévek után drezdai, braunschweigi, hamburgi és weißenfelsi operaházak ünnepelt komponistája váljék belőle. 1704-ben, Nürnbergben szerzett hat „Mezei mulatság” című partitája közül következik most az első.