Zenei kincsestár

Második esténket töltjük a Nagy Frigyes potsdami udvarában vendégeskedő Bach társaságában, aki 1747-ben tett látogatásának zenei emlékeit kidolgozva és rézbe metszve küldte meg az uralkodónak. Az 1079-es jegyzékszámú Musicalisches Opfer – azaz Zenei felajánlás – variációinak alapját egy olyan téma jelenti, amelyet maga az uralkodó játszott le Bach számára fortepianón, és amelyet a lipcsei mester legott egész sor, különféle műfajú variációban viszonzott. A potsdami látogatást alig néhány hónappal követően már napvilágot is láttak a nyomtatott kiadás ajánlásai a lipcsei, frankfurti és berlini lapokban, amelyek 1 birodalmi tallérért kínálják megvételre a királyi muzsikaszót. Bach maga az alábbi retorikus ajánlással látta el a szerzeményt: „A hangjegyek növekedésével növekedjék a király szerencséje, a moduláció emelkedésével emelkedjék a király dicsősége.” A rafinált fúga- és kánonvariációk közül is kitűnik a mai válogatásunkban is hallható triószonáta személyessége, amellyel Bach a fuvolajátékáról ismert uralkodó szenvedélyének kívánt adózni, de az is figyelemreméltó, milyen rutinosan alkalmazza az idős barokk mester az ifjabb kollégák újabban divatos, érzelmes stílusát. Ma a második kilenc változat hangzik föl Barthold Kuijken; Sigiswald Kuijken; Wieland Kuijken és Robert Kohnen előadásában.