Szépség - Szalon

Amikor egyik leghíresebb rézkarcát áruba bocsátotta, Rembrandt megszégyenítette a legfölkapottabb festőket is. A Jézust és a kisdedeket ábrázoló kép, amelyet máig is "Százforintos lap" néven emlegetnek, nem szerepel ugyan a szegedi REÖK október 31-ig látható kiállításán, de érzékeltesen jelzi: a grafikus Rembrandt munkáinak minősége és elismertsége semmiben sem marad el a zseniális újító hírében álló festőétől, a holland elit körülrajongott megörökítőjétől. Két, önmagában is teljes értékű életmű formálódik párhuzamosan - tudjuk meg Nátyi Róbert művészettörténésztől, a kiállítás kurátorától -, noha fejlődésről jóformán csak jelképesen szólhatunk: ahogyan a festmények esetében, Rembrandt a kisgrafika világában is szinte szempillantás alatt válik felülmúlhatatlan alkotóvá, már-már teljes fegyverzetben lépve ki átlagosnál alig jobb mesterei tanműhelyéből. S ha a rembrandti piktúra fejlődésvonala már-már a színek meghaladásának útján halad a színek fölötti, univerzális fény megragadása felé, az ismert, "nagy" Rembrandt-képekről ismert tanulság éppígy megjelenik a rézkarcokon is, melyeknek virtuóz fény-árnyék dinamizmusa és a testetlenségig, az érzékfeletti régiókig elérő érzékenysége a színek mellőzésével is teljes létélményt, az élet vonzalmas misztériumát tárja elénk. A paradox tapasztalat most Szegeden válik átélhetővé: minél közelebbről szemléljük Rembrandt aprólékosan kidolgozott rézkarcait, annál ellenállhatatlanabbul vonnak be azok örvénylő, mozgalmas mélységes világukba, amelyen a létezés kimeríthetetlen gazdagsága pezseg át. A szegedi kiállítás nem csupán Magyarországon számít szenzációnak: a rézkarcok legutóbb jó negyed évszázada kerültek utoljára galériafalra a bécsi Künsterhaus raktáraiból.