Zenei kincsestár

1-2. A Deutsch-féle műjegyzék 958-as sorszámához érve Schubert életének utolsó esztendejébe, 1828-ba lépünk. Három zongoraszonáta koronázza meg ezt a tragikus és kurtára szabott életművet: az első c-mollban, a második A-dúrban, a harmadik B-dúrban járja be utoljára még egyszer a schuberti líra fájdalmasan szép rétjeit. Igaz ugyan, hogy Schubert lelkülete mindvégig a nosztalgikus fájdalom, a veszteségérzés és az élet csodái ébresztette ámulat beteljesületlenségének jegyeit hordozza, mégis igazat adhatunk Erdélyi Miklósnak, aki szerint „a három utolsó szonátában már semmilyen külsőség, hangzásbeli vagy kifejezésbeli túlzás nincsen. Mintha Schubert végleg elfordulna a pianisztikus effektusoktól, hogy teljesen átadhassa magát a lírai intenzitásnak. Mintha érezné közeli halálát. Ezek az utolsó szonáták hatalmas tanúi Schubert végső magányosságának.” Alfred Brendel ma a komoly kezdőallegrót és a mélységesen tragikus Adagiót játssza el.

3-4. A c-moll szonáta harmadik és negyedik tételét egy hét múlva játsszuk le, most pedig a 780-as jegyzékszámú Moments musicaux-k közül következik kettő: a 2., Asz-dúr és a 3. f-moll darab.