Amint arról a Kecskés Együttes hangzó magyar zenetörténetének előző lapjain, Balassi énekeinél kedves hallgatóink is meggyőződhettek, kora újkori muzsikánk az ázsiai zenei emlékezet és a nyugati források mellett bőven merített a szomszédos népek zenei kincséből, hangzásvilágából. Hogyan is ne ragadtak volna meg benne a másfél századon át nálunk vendégeskedő török atyafiság keleties tónusai és zengzetes ütőhangszereinek meg harsogó sípféléinek zenebonája? Erdélyi fejedelmeink élénk kapcsolatokat ápoltak a Portával, Rákóczit is Sztambulból segítették az osztrákok elleni szabadságharcban. A perzsa gyökerek ugyanakkor az európai zenekultúrától sem voltak idegenek: az arabok közvetítésével már a magyarországi török hódoltságot megelőző évszázadokban jelen voltak a középkori muzsikában. L. Kecskés András és muzsikusai most a régi Európa zenéjébe beszüremkedett törökös hatásokat idézik emlékezetünkbe.
