Alfred Brendel Schubert-sorozatában ma elsőként a 915-ös jegyzékszámú c-moll Allegretto hangzik fel.
2-3. A két első tétel következik most Schubert utolsó előtti, A-dúr szonátájából. Az utolsó triász középső darabja a 959-es számot viseli a Deutsch-féle jegyzékben. Derűs alaphangneme és festői nyitótémája jellegzetes schuberti ellentmondásnak szolgál alapjául: a játékos kezdőallegro, mint afféle múzeumkerti kaland, felnőttes játszma, visszafordíthatatlanul sodródik a tragikus végkifejlet felé. A szomorú Andantino gyászinduló is lehetne, ám a tételen végighúzódó lemondás mentes mindenféle lázadástól: tudomásul vételt, kiszolgáltatottságot, a fájdalom gyógyíthatatlanságának érzetét sugallja. Alfred Brendel játszik.
