Székesfehérváron született 1007-ben. Szent Gellért volt a nevelője. Az életszentség útját járta a királyi udvarban is, amikor az imádság és a lemondás szentje lett. A róla szóló legenda így emlékezik meg önmegtagadó életéről: "megelégedve kevés alvással, éjszakánként, amikor már mindenki aludni tért, Istennek zsoltárokat énekelve virrasztott, és minden egyes zsoltár végén szívének töredelmével bűnbocsánatért könyörgött". 1031. szept. 2-án halt meg, Szent László király idejében 1083. nov. 5-én szentté avatták. A magyar ifjúság védőszentje.
