Jegyzet

Paulus. Bibliai név.
Paulus Alajos. Magyar filmrendező. Megannyi kitűnő dokumentum- és ismeretterjesztő film rendezője. A drogos Kareszról készített megrendítő dokumentumfilm alkotója.
De nemcsak rendező volt, hanem szociográfus is.
Ez utóbbit az alkalom és a felelősség szülte. A történelmi kényszer és a megörökítés felelőssége.
Munkás szülők gyermeke. Jogi diplomával, 1956-os munkástanácsi tisztséggel a háta mögött, nagy-nagy szerencsével, világosító munkásból lett filmrendező. 1972-ben lehetőség nyílt előtte, hogy a nagykunsági öntözőcsatorna építéséről dokumentumfilmet készítsen. Ekkor jutott el a tiszántúli Mezőhék községbe, ahová aztán három és fél évtizeden át hűséggel visszajárt, hogy filmes krónikása legyen a településnek. Filmes és író szociográfusa egy magyar falu megpróbáltatásainak, halálra ítéltetésének, életakarásának és helytállásának.
Mezőhéket 1950-ben alapították, a környező tanyák lakói számára. Ezerötszáz, egyen-házakban élő lakója lett az új - ahogy akkor nevezték - szocialista községnek. De maradtak több százan az oda tartozó tanyavilágban is. A község és a tanyák lakóinak a paprikaszárító üzem és az országos hírű mezőhéki Táncsics termelőszövetkezet adott munkát. A téesz központjában felállították a névadó, Táncsics Mihály szobrát.
Paulus Alajos erre a településre érkezett 1972-ben. Megismerte Nagy Kálmánt, az okos, tettre kész fiatal tanítót, egyúttal mozigépészt és rádióamatőrt, aki felkarolta a tehetséges gyerekeket, aki rozzant Trabantjával kijárt a tanyákra is.
Megismerte aztán Paulus Alajos a nagy hatalmú téeszelnököt, Bagó Bálintot, aki szocialista kényúrként uralkodott az alattvalóin.
És megismerte a sáros tanyavilágban küszködő, hat gyermekes Kóródi családot.
Három és fél évtizeden át ott volt Paulus Alajos és a felvevőgép számtalan iskolai évnyitón, évzárón, falu-, és tanyagyűlésen, téesz zárszámadó közgyűlésen, ott volt a téesz-elnök szervezte körvadászaton, az orvosi rendelőben, és természetesen, a legtovább időzve, ott volt Kóródi Ferencék tanyáján. Ott volt, amikor a legkisebb Kóródi kislány, Kati az első iskolai dolgozatát írta, és ott volt Kóródi Katalin esküvőjén.
Ott volt a kamera, amikor Bagó Bálint átköltözött a nagyobb kényelmet biztosító Mesterszállásra, hogy onnan irányítsa a téesz életét. Ott volt, amikor a kényúr lebontatta, és maga után vitette Táncsics Mihály szobrát.
Ott volt Paulus Alajos, amikor az 1970-es évek végén - a lakosság tiltakozására mit sem adva - megszüntették Mezőhék önállóságát. Szerep nélküli községnek nyilvánították, mint megannyi magyar kisfalut. Bezárták az iskoláját. A falurombolást megkezdve ekkor hajtották végre vidéken az iskolakörzetesítést.
Rögzítette a kamera és a jegyzetfüzet a romlás, a leépülés menetét. Nagy Kálmánt, az áldozatos életű tanítót Túrkevére helyezték. Elköltözött az orvosnő. Távozott Bagó Kálmán is, hogy - hol másutt?- a Bajai Állami Gazdaság élén landoljon.
Nagyobb baj, hogy kezdtek elköltözni sorban mindazok, akik házat tudtak venni egy-egy nagyobb településen.
Csak a legszegényebbek maradtak, a leginkább kiszolgáltatottak. A Kóródiak.
És maradt - krónikásként - Paulus Alajos. Ő ekkor már eltéphetetlen szálakkal kötődött a településhez.
Tudta, hogy Mezőhék jelkép. Az élet-halál harcukat vívó magyar falvak szimbóluma.
Éppen ezért ott volt, amikor 1990 után a mezőhékiek visszavívták az önállóságukat. Amikor polgármestert választottak. Amikor, az ezredfordulón újra megnyitották az iskolájukat. Amikor az omladozó tűzoltó-szerházból épített kis templomukat felszentelték.
És ott volt, amikor - újabb családokat téve munkanélkülivé - bezárták a paprikaszárító üzemet. Amikor elvették a postájukat.
Ott volt, amikor jött a parancsolat, hogy - ötszáz lélekszám alatti település lévén - nem tarthatnak iskolát. Ott volt az ünnepségen, amikor 2006-ban átadták a helybéliek összefogásával csakazértis megépített új óvodát és iskolát.
Most elment, átlépett abba a másik, ismeretlen tartományba. Nyolcvanöt éves volt.
Amikor utoljára találkoztunk, a kezemre tette a kezét.
- Tudod - mondta -, a falvakban dől el. Hogy ezer esztendő után megmaradunk-e ebben a kicsiny hazában.
Míg élt és ágynak nem esett, visszajárt Mezőhékre. Bármi, bárhogyan történt is - Paulus Alajos, ez a törékeny termetű, aszkéta arcú, tiszta szívű ember ott volt fogadott faluja népe mellett, erősítve őt a megmaradás hitében.
Mert ez volt a tett. Paulusnak lenni, kezdettől fogva.
Mindig csak Paulusnak.