1-3. Ismeretlen Mozart-koncertek? Hangozzék is bármilyen meglepően, A vasárnap muzsikusában ma csakugyan Mozart keze nyomát viselő, ám szinte sohasem hallható zongoraversenyek szólalnak meg. 1767-ben, 11 évesen Mozart a Papa gondos felügyelete mellett nekilát, hogy zongoraversennyé hangszereljen át egy sor divatos szonátát. A pedagógiai cél nyilvánvalóan az volt, hogy billentyűs illetve szimfóniaszerzőként egyaránt kipróbált csodagyermekét Leopold a szólóhangszer és az együttes okos kezelésére vezesse. Hangszínek, hangszerkarakterek és arányok eme leckéi elengedhetetlenek a nagy Mozart-koncertek kialakulásához. Emellett pedig élvezetes, örömteli muzsikák! Hallgassuk meg a legelső, F-dúr koncertet. Az eredeti szonátatételek komponistája a Párizsban egykor igen divatos Hermann Friedrich Raupach és Leontzi Honauer. Ingrid Haebler játékát a bécsi Capella Academica kíséri, Eduard Melkus vezényletével.
4-6. A derűs átirat után a kis Mozart most a méltóságteljesebb tónusból vesz leckét Hermann Friedrich Raupach szonátatételeinek segítségével, B-dúrban. A szentpétervári állását elveszített komponistával Mozarték személyesen is találkoztak a csodagyerekek turnéján. Talán ekkor hozták magukkal a frissen megjelent kottákat. A középső tétel témája az ugyancsak Párizsban megismert Johann Schoberttől való.
7-9. A harmadik versenymű-gyakorlat hangneme D-dúr, és mindhárom tétele más és más szerző szonátáira épül: az első Honauertől, a második Johann Gottlieb Eckardtól, a harmadik Carl Philip Emanuel Bachtól kölcsönzi témáját.
10-11. Négy évet lépünk előre, és a 15 esztendős Mozart egy újabb házi feladatával búcsúzunk. 1771-ben londoni barátja, Johann Christian Bach opus 5-ös szonátáit hangszereli koncertté. Ton Koopman és az Amszterdami Barokk Zenekar most a triász második, G-dúr darabját mutatja be.
