1-3. „Az bort Isten nagy jó végre nékünk terömté, / Mértékletösségvel véle élnenk engedé, / Józanságval minden őtet szépön dícsérné.” Tinódi Lantos Sebestyén rímeivel köszöntjük Kedves Hallgatóinkat ezen az őszi vasárnapon. Javában tart a szüret, mai összeállításunkkal így a szőlőkben szorgoskodóknak éppúgy kedvében kívánunk járni, mint azoknak, akik otthonukban kortyolják az aranyló vagy veres, tavalyi termést. Irodalom- és zenetörténetünket ezer éve kíséri a bor minden gyönyörűsége: hevített harcban, andalított békességben, feltüzelt szerelemben és csillapított szerelmi bánatban. Erre vall legalábbis költőink sokaságának bordal-termése, melyekből ma Szarka Gyula szüretel egy puttonyra valót. S hogy történelmi szüreteink hangjai se vesszenek a feledés csöndjébe, a megzenésített versek közt bor melletti lantzenéket hallunk majd Benkő Dániel átirataiban és előadásában. Két Petőfi-verssel indítjuk válogatásunkat, közöttük az egri leányka cuvée-hez címzett lantművel.
4-7. Balassi Bálint Borivóknak való vigaszdala után az Alex cuvée dicséretét halljuk most, majd egy Petőfi- és egy Gárdonyi-vers szólal meg: Meredek a pincegádor és A bor legendája.
8-12. A következő pincéből előbb Csokonai verse hangzik fel: szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz. Megszólal aztán Petőfitől a Hej, ráérünk arra még és Balassitól a Vigadjunk, táncoljunk, köztük persze Benkő Dániel lantfantáziáival – ezúttal a Csopaki chardonnay és a Pinot Blanc tiszteletére.
13-17. Szüretjárásunk végére maradt még egy népköltés, a Diákdal és Petőfi verse, a Szerelem és bor. Szarka Gyula megzenésített verseit Benkő Dániel lantfantáziái kapcsolják össze, a Kötcsei cuvée, a Szóládi olaszrizling és a Balatonboglári Sauvignon Blanc ihletében.
