Zenei kincsestár

1-2. Zarándokévek. Liszt fiatalkori utazásainak benyomásai alapján szerkesztette egybe svájci és itáliai emlékeinek zenés képeskönyvét. Három gyermekének anyja, Marie d’Aguolt grófnő oldalán utazott, és – mint minden romantikus művészt – lebilincselte Olaszország. Nem csak a táj, de az olasz reneszánsz káprázatos kulturális öröksége is. Leslie Howard zongoráján ma két emlékkép szólal meg az olasz reneszánsz emlékeiből úgy, amint Lisztre hatottak. Elsőként a Chopin noktürnjeinek líráját idéző, ám már impresszionisztikusabb, lazább szövetű 123. Petrarca-szonett. A költemény bevezető sorai: „Én láttam angyali lényét a földön, / égi szépségét, melynek párja nincsen.” Második darabunk Liszt korábbi, zongorás találkozása az életét meghatározó egyik alaptémával: Szonáta Dante olvasása után. Ha Faust története a romantikus világfit, Dante Isteni színjátéka a katolikus misztika rajongóját vonzotta Lisztben. 1857-ben megjelentetett Dante-szimfóniája képszerű tablót fest Dante túlvilágáról. Az 1849-ben megjelent Dante-szonáta első vázlatait 1837-ben, a Comói-tó partján vetette papírra. Liszt, aki a szonátaformát a fantázia szabadságába oldja, a pokol vízióitól a mennyei megdicsőülésig vezeti a zenei ívet a poklot, a kegyelmet és az ember reménykedését kifejező három témájának ütköztetésével. Leslie Howard játszik.