1-5. Ritka becsű gyűjteményt lapozunk fel a Zenei Kincsestárban a Londoni Barokk Együttes segítségével. A komponista a nagy barokk oratóriumok és operák szerzője, Georg Friedrich Händel, aki most mégis kevésbé ismert oldaláról, kamarazenészként mutatkozik meg. Händel opus 5-ös gyűjteménye azonban még a zenetörténészek számára is különleges. A két hegedűre és basszus continuóra szerzett szonáták ugyanis Händel alkotói módszerébe nyújtanak bepillantást. Történt, hogy a komponista megbízást kapott egy Walsh nevű kiadótól egy füzetnyi kamaradarabra. Az 1739-ben napvilágot látott kiadvány szembetűnően rövid idő alatt hagyta el a nyomdát, és aki mélyebben belemerül a benne szereplő hét szonáta elemzésében, meglepő felfedezésekre juthat. A szerzemények számos, korábban már publikált Händel-alkotás részleteit visszaidézik. Oratórium- és operaidézetek, ünnepi anthemek, de még az Utrechti Te Deum egy-egy fordulata is visszaköszön a kamaraegyüttes szólamaiban. Egyesek azt feltételezték, maga a kiadó sietett az időzavarba került komponista segítségére az átdolgozásokkal. Valószínűbb azonban, hogy maga Händel érezte úgy, hogy korábbi műveinek részletei új megvilágításba kerülhetnek az újfajta, intimebb felfogásban. Erre vall, hogy ezúttal sem maradt hűtlen Corelli példáihoz és a laza, szvitszerű tételfűzéshez, amelyet táncos tételek zárnak le. Következzék előbb a 2., D-dúr szonáta eredeti, Händel-korabeli hangszereken.
6-11. A Londoni Barokk Együttes most a 3., e-moll szonátát játssza.
12-17. Az opus 5-ös szonátaciklus 5., g-moll darabja következik.
