Zenei kincsestár

1-4. Megfordult-e vajon Hans Peter Solomon impresszárió fejében, amikor Haydnt Londonba invitálta, hogy a meghívás a legpompásabb divertimentókkal gazdagítja majd a zenetörténetet? Bízvást állíthatjuk ugyanis, hogy a 12 londoni szimfónia, bárha Mozart halála után keletkeztek, nagyszabású volta ellenére a bécsi klasszika szórakoztató vonulatához sorolható. Tetten érhetjük bennük a készülő nagy oratóriumok szerzőjét is egy-egy pillanatban, de ezek az alkotások apparátusuk ellenére sem mondhatók monumentálisnak. Inkább pazarlóan elegánsaknak. Haydn előszeretettel időz el a részleteken – a triós menüett vagy zárótétel szólószakaszai, a megejtően lágy Adagio is inkább az osztrák alkalmi zene hangját idézik. Ez utóbbi egyes források szerint Mozart emlékére került az 1792-ben szerzett, 98., B-dúr alkotásba, amelyet a London Filharmonikusoktól hallunk, Solti György vezényletével.