Zenei kincsestár

1-5. Földi zarándokútjának vége felé Liszt abbé műveiben még egyszer összeölelkeznek földi és égi haza harmóniái. A magyar nemzet, amelynek hányattatásaiban Liszt odaadó magyar szívvel osztozott, a sorsüldözöttség szimbólumává vált a weimari agg szemében, aki másfelől az örök város, Róma és a Mennyei Jeruzsálem zarándokaként érkezett földi éveinek végéhez. A Liszt-emlékév végéhez közeledve most elsőként az Öt magyar népdalt hallgatjuk meg 1873-ból. A zongoránál Leslie Howard.

6-7. Az Öt magyar népdal után két magyar ihletésű apróság. A puszta keserve című, magyar rapszódiának is alkalmas témát Liszt Lenau verséhez komponálta az 1880-as években. A magyarok Istene 1881-ben keletkezett Pesten. Leslie Howard a balkezes változatot játssza.

8-10. A Zarándokévek tervezett magyar kötetét Liszt magyar rapszódiáinak kiadása hiúsította meg. A harmadik Zarándokévek-ciklus végül csak 1883-ban látott napvilágot, a 60-as és a 70-es éveket reprezentáló, eltérő felfogású darabokkal. A részben római, részben magyar ihletésű szerzemények rendre visszatérő témája a halál, az elmúlás és az örök élet. Most az első, az ötödik és a hetedik alkotást halljuk: Angelus – Ima az őrangyalokhoz; A tárgyaknak könnyeik vannak – magyar hangnemben; Sursum corda – Emeljük föl szívünket!