Jegyzet

41 évvel ezelőtt közlekedési baleset ért önhibámon kívül, amelybe én, bátyám és anyám majdnem belepusztultunk Istennek hála kisebb-nagyobb sérülésekkel megúsztuk. Július 24-ike volt.
1970 augusztusától kezdve én minden hónapban egyszer kimegyek Máriaremetére, a Szűzhöz. Megszellőztetni a város stresszei által átjárt fejemet, imádkozni, hogy óvjon meg a véletlen balesetektől. 41 év alatt ez 496 látogatás volt. Mondhatom, ismer már a Szűzanya, mint a rossz pénzt.
Másfél évtizede ezt még azzal tetézem, hogy minden december 31-én reggel hatkor elindulok naphegyi otthonomból és kisétálok Máriaremetére. 11 km, alig három óra. 1999 óta velem tartanak azok a barátaim is, akik – én nem kérdezem, ők nem mondják – szükségét érzik, hogy ők is kigyalogoljanak év végén a Szűzhöz. Még sötétben indulunk a Déli pályaudvartól, átvágunk a sejtelmes Városmajoron, a Pasaréti útról letérünk a Vasas pályánál, elhaladunk Ottlik Géza egykori honvédiskolája előtt, majd ott lakó barátainknál megállva, a Völgy utcán kisétálunk a Hűvösvölgybe. Innen már csak egy ugrás a Náncsi néni vendéglője s tovább a Zsíroshegyi úton fél kilencre meg is érkezünk.
Eléneklünk egy Mária dalot, imádkozunk, majd a kertben András barátom, aki addigra kocsijával kijön, a kocsi hűtőjén megterít, friss karácsonyi süteményeket és forralt bort szolgál fel, s koccintásunk jelzi, véget ért megint egy év.
Eltelt 2011 is.
Milyen volt ennek az év? Ha csobánci szőlőmet tekintem, minden eddiginél jobb minőségű volt a termés és a friss idei bor – már kóstoltam- nagy reményekre jogosít. De nem volt ez így minden másban. Válságban van az ország és válságban van Európa. Euro válság, hitelválság, a költségvetési hiányok egekig nőnek, magyarul minden állam többet költ, mint amennyit megtermel. Nem vagyok közgazdász, de sosem értettem, miként lehet úgy tervezni egy ország költségvetését, hogy abban több milliárd hiány található. Eleve betervezve, nem úgy, hogy véletlenül átcsúsztunk a hiányba, hanem szándékosan ezt terveztük. Normális ez? Lehetne így tervezni családi költségvetést? Mert a tervezett hiányhoz tervezett kölcsön kell s a kölcsönt a lejáratkor vissza kell fizetni. S most ennek jött el az ideje. 2012-ben a magyar államadósság egekig fog érni. Minden megtermelt forintunk jó részét elviszi az adósságszolgálat. Nincs mit ugrálnunk. Adósságunkat nem mi hoztuk össze, hanem az elmúlt évtized kormányai. Most hangzatos lenne azt mondani: de, mi fizetjük vissza. S bármennyire igaz is ez a tétel, nem erre hegyezem ki a mondandómat.
Magyarországon, 1990 óta, amióta újra szabad választásokon méretik meg magukat a politikai pártok, és alakítanak a győztesek kormányt, összesen egyszer nyertek pártok, 1990-ben, amikor az Antall vezette MDF, a Torgyán előtti Kisgazdák és a Kereszténydemokraták nyertek. Azóta egy választást sem nyert meg párt, hanem csak elvesztett egy másik. 1998-ban a kommunisták, 2002-ben és 2006-ban a Fidesz és 2010-ben megint a szocialistáknak nevezett kommunisták.
Hogy ide jutottunk, az jórészt a 2002-től tartó utolsó nyolc év kormányzásának köszönhető; de hogy ők ennyi évig kormányozhattak, hogy kétszer vesztettük el a választást akkor, amikor símán kellett volna megnyernünk, az a most kormányzó pártok hibája volt. Hogy Gyurcsányék milliárdos kölcsönöket vettek fel a mi kontónkra, miközben eltáncolták azokat, szétlopták az országot ma még ismeretlen potentátok, ez az ő felelősségük, amelyet előbb-utóbb felderítenek erre hivatott szervezetek. De hogy ezek ezt megtehették, hogy nyolc évig uralkodhattak – az a mi pártjaink vétke, akik elvesztettek választásokat akkor, amikor azokat símán kellett volna megnyerni, ha nem szerencsétlenkedjük el. Közös tehát – ha nem is egyenlő arányban - a felelősségünk.
Év vége van, mit kérjek holnap a Szűzanyától? Adj nekünk ne csak nevében, de cselekedeteikben is keresztény szellemiségű pártokat. Adj nekünk Antall József által megálmodott jogállamot. Adj nekünk okos és tisztességes, ismétlem okos és tisztességes ország, város és faluvezető politikusokat, akik ismerik a John Kennedy-féle mondást.: Ne azt kérdezd mit tehet érted a haza, hanem, hogy te mit tehetsz a hazáért! Adj nekünk olyanokat, akik jobban, vagy legalább úgy szeretik a felebarátaikat, mint önmagukat.
Adj nekünk Istenem jó vezetőket! S adj nekünk megvezetett választók helyett értelmes népet!
Most segíts meg Mária, irgalmas Szűzanya!