Jegyzet

Éjszakánként hajlamos vagyok felébredni. Alig múlt még négy óra vagy annyi se. Kipattannak a szemeim, némi forgolódás után nincs mese, fel kell gyújtani az éjjeli lámpát, s el kell kezdeni olvasni, mert különben győz az éjszaka. Miért, hogy éjjel rossz gondolatok szállják meg az embert? Rossz gondolatok, feleslegesen kimondott szavak, hiábavaló cselekedetek és elfelejtett mulasztások jutnak eszünkbe. Előbújnak, mint a titkos járatokon felbukkanó hangyák, előmásznak az éjszaka sötétségében és megzavarják az alvást. Villanyt fel, olvassunk!
Év vége van, összesítem a tavaly elolvasott köteteket; a végeredmény harminckilenc. Van ebben Rejtő Jenő több kötetétől, Latinovits Zoltán írásain keresztül Nemeskürty István esszéin át újraolvasott művekig, mint Musil híres regénye a Törless iskolaévei. Milyen élmény volt nyáron át csobánci présházamban Tömörkény István első világháborús novelláit olvasni vagy újra elővenni Karinthy Ferenc Epepé-jét, s mennyivel más ma már a hatása, mint volt negyven éve. Hamvas Bélának A bor filozófiája sokadszor, hisz ezt a könyvet minden évben újra kell olvasni, mert alapmű, akárcsak Eötvös Károly, akinek tavaly nyolc kötetét olvastam el a húszkötetes összesből. Eötvös Károly, aki máig a legnagyobb ügyvéd-író, s akit honi liberálisaink oly szívesen tűznek a gomblyukukba, mint a polgári jogok védelmezőjét, s ez igaz is, csak nem úgy, ahogy ők képzelik. Eötvös valóban liberális volt, de nem úgy, mint azok többsége, akik ma magukat annak vallják. Ha Eötvöst olvasunk, kitárul előttünk a liberalizmus szépsége, hisz Eötvös egyszerre volt liberális és magyar; s nem előbb liberális s csak aztán magyar, hanem magyar és liberális, mert senki úgy nem tudta óvni, védeni hazáját, nemzetét a német (osztrák) befolyás ellen; senki sem védte jobban a haza szuverenitását, függetlenségét, mint az egykor volt Függetlenségi párt elnöke, akinek politikai mestere Deák Ferenc. Senki jobban nem ítélte el azokat a „vallásháborúkat”, amelyeket már akkor is megvívtak a Kulturkamp örök harcosai, akárcsak ma. Eötvös Deákot idézi, aki 1873. június 28-án azt mondta a magyar parlamentben: „Nem csak fegyverrel lehet vallási háborút viselni; igen gonoszak azok is, amelyek tollal és a tanácstermekben vitetnek. Oly vallási háború, amely hit és vallási buzgóság nélkül, magánérdekek és politikai célból vitetik, még veszélyesebb, s amellett utálatos is.”
Ilyen vallásháború folyik ma is, de most már nem csak a parlamentben, nem csak a hazai lapokban és internetes fórumokon, de – mert globális a világ – a világsajtóban is. Össztűz zúdul most Magyarországra nemcsak Európa bal oldaláról, de a tengerentúlról is. A kormányt és annak fejét diktátornak, a rendszert diktatúrának minősítik, és harcra szólítanak ellenünk. Feltételeket szabnak és beleszólnak abba is, amihez semmi közük. Igazuk van? Persze van igazságuk is, hisz sok esetben a mi kormányunk adja fel a labdát, amit csak le kell ütni. Másfél év alatt hozott a parlamentünk sok kifogásolható és felesleges törvényt; ugyan némelyiket máig nem alkalmazzuk, akkor meg minek? Voltak a jó ízléssel szembeni személyi kinevezések? Voltak. Követtünk el butaságokat is? Követtünk. Ha egy szobrot le akarunk bontani, ahhoz nem kell egy egész teret átrendezni, ha egy bankelnököt le akarunk váltani, nem kell az egész pénzügyi irányító rendszert megváltoztatni, ha egy bírót el akarunk távolítani, ahhoz nem kell a bírósági igazgatást átszervezni. Mert ennek sok a hordaléka s a hordalék kicsapódik, különösen, ha köpülik is ellenfeleink. Persze saját hibáink csak generálják ezt az összefogást, amely a nélkül is meglenne, hiszen ezek a nemzetközi médiumok, és politikai szövetségeseik nem a demokráciát féltik tőlünk – hisz akkor lett volna módjuk az elmúlt évtizedben is félteni okkal-joggal, de nem tették – hanem a rebellis magyarokat ütik-vágják, akik képesek voltak bankadóval és válságadókkal a nemzetközi pénztőke kisujjára lépni.
A helyzet hasonlatos a Trianon előttihez: az egész világ minket támad, s ahogy a Trianonhoz vezető úthoz, ehhez is kellettek a mi rossz lépéseink, de a válasz aránytalan és persze most is igazságtalan. Mondhatnánk: ma már nem kell Magyarország földje, hisz 90 éve minden elvettek, mit vehetnek el még ma is. Tévedünk, ha így gondolkodunk. Ma még elvehető a magyar föld, amelynek megszerzésére moratórium áll fenn 2004, az Unióba történt belépés óta. S ez a föld ingerlően termékeny, olcsó és gazdag.
Mielőtt még valaki azzal vádolna, hogy a régi jó brosúra-szövegeket terjesztem a finánctőke oligarchiájáról vagy csurkista, netán jobbikos brosúráknak ülök fel a gaz tőkések rablásairól szónokolva, álljunk meg. S üljünk végre középen a lovon.
Trianon nem nélkülünk lett, sok éves-évtizedes rossz politika előzte meg ezt az igazságtalan döntést, de mai világunkat látva, úgy tűnik, olyanok vagyunk mi is, akár a Bourbonok: semmit sem felejtettünk és semmit sem tanultunk. Legyünk észnél, feleslegesen ne kuruckodjunk, s akkor könnyebb lesz megtartani magunkat.
„A magyar a világtörténelem legnagyobb balekja és ez sohasem lesz másképp” – mondta Szabó Dezső, majd’ száz esztendeje.
Miért akarjuk ezt újra meg újra bizonyítani?!