Zenei kincsestár

1-4. A magas rendű szépség példázatai. Akár így is jellemezhetnénk Haydn zongoraszonátáit. Haydn, aki nem volt jeles billentyűs játékos, már korai, a barokk billentyűs szvitek hagyományában gyökerező darabjaiban is a kifogástalan formák és a derűs kedély nagymesterének mutatkozik. Forradalmárnak aligha nevezhetnénk egy Haydn-féle, tisztes udvari muzsikust, de hogy szonátái mennyire kifinomultak és tónusgazdagok, az legjobban a szonáták keletkezésének idején még nem is létező zongorán derül ki. A Zenei Kincsestárban folytatjuk Jandó Jenő sorozatát: a négytételes, 14. G-dúr szonáta következik az 1755 és 1760 közötti évekből.

5-7. A 14-ikként számon tartott C-dúr szonáta – hasonlóan az imént elhangzotthoz – egyes részleteiben Haydn baryton-trióit idézi, tehát ugyancsak az Esterházy-udvarban keletkezhetett.

8. Befejezésképpen a G-dúr Adagio szólal meg, amely egy Esz-dúr trió billentyűs átirata.