Zenei kincsestár

1-3. Jandó Jenő elsőrangú Haydn-ciklusát ma a tizenhatodikként számon tartott, a Hoboken-jegyzék szerint 14-es számú, D-dúr szonátával folytatjuk. A Scarlatti hangját idéző, finom kezdőtétel témája elegáns variációként fut át a második tétel menüettjébe. A triótémaként is fellelhető tételtől fürge finálé vesz búcsút.

4-5. A most következő, két tételes Esz-dúr szonáta a 18-as sorszámot kapta, habár Hoboken listáján nem szerepel, és kézirata csak az újkorban került elő egy kolostorban. Minthogy azonban a kézirat nem Haydn keze nyomát őrzi, hanem egy sor hiteles Haydn-szonáta másolatát, köztük pár kétes szerzőségű művel, megeshet, hogy a mű szerzőjében egy ügyes hamisítót tisztelhetünk.

6-7. A most következő, 28-as számú D-dúr szonátát hosszú ideig elveszettként tartotta számon a Haydn-kutatás. A Haydn által 1767-68 idejére datált alkotás kottája 1961-ben bukkant föl egy aukción. Első tétele némi kiegészítésre szorult, ami ínyenc feladatot jelentett a Haydn-szakértőknek, nekünk pedig ínyenc hallgatnivalót eredményezett.