1. Régizenei félóránkban Sumi Jo barokk felvételeiből szemezgetünk az Amszterdami Concertgebouw Zenekara és Henk Rubingh karmester közreműködésével. Elsőként egy zenetörténeti jelentőségű önparódia: Bach 1732-ben szerzett Kávékantátája következik egy áriával. A mű pontosan követi az egyházi kantáták formáit, csak épp a Bach korában népszerűsége csúcsára ért szenvedély, a kávéivás köré kerekít – böjti fogadalmat idéző – történetet: hősnője lemond a kávézás örömeiről, hogy elnyerhesse választottja kezét.
2. Händel bibliai témájú oratóriumának, a Sámsonnak ünnepi részlete következik: Ragyogj fel, Seraphim!
3. A következő ária a Bajazet illetve a Tamerlano című Vivaldi-operákból vált ismertté és népszerűvé. Költői szépségén mit sem csorbít, hogy időközben fölbukkant egy Vivaldinál korábbi változata, bizonyos Geminiano Giacomelli tollából. A Merope című operát 1734-ben mutatták be Velencében.
4. A következő Bach-kantátarészlet immár vallási üzenetet hirdet: a bánatokat orvosló hit áriája a 21. kantátából.
5. Befejezésül Händel Messiásának egyik legbensőségesebb részlete következik: „Tudom, él az én Megváltóm.”
