1-3. Régizenei félóránkban a Trentói Zsinat Rómájába látogatunk, felidézve egy nagypénteki liturgiát az 1500-as évek végéről. A húsvéti liturgiában az egyház a sírba helyezett Krisztusra vonatkoztatja Jeremiás siralmait. Így volt ez Palestrina idejében is, aki egyebek mellett a Szent Péter bazilika Gyula kápolnájának, a lateráni Szent János templomnak és a Santa Maria Maggiorénak volt karmestere. Palestrina idején ismét fellángolnak a zenei viták: alkalmas lehet-e a többszólamúság mély, vallásos mondanivaló kifejezésére? Mivel a kérdés a zsinatot is foglalkoztatja, Palestrina több mint száz miséjével és számtalan motettájával bizonyítja: a polifónia nem áll szemben az áhítattal. Jeremiás siralmainak most következő, többszólamú feldolgozása is ezt igazolja meditatív, elmélkedő emelkedettségével. A Gilles Binchois Együttest és a Schola Cantorum Basiliensis énekkarát Dominique Vellard vezényli.
