Jegyzet

A kilencvenes évek közepén Rómában járva, egy hétre délre utaztam, s egy reggel Sorrentóból áthajóztam Capriba. Capri híre lényegesen nagyobb, mint a valóságban azt megérdemli, bár nem zárom ki, hogy a múltban Capri kellemes hely volt, de mára elszentendreiesedett, békés helyét kalmárszellem, hangos kommercializmus foglalta el. Itt, egy régi padlómozaikokkal díszített templom kapujában ért először az élmény, hogy az ott álló padre pénzt kért a templomba történő belépésért. Kifizetve az obulusokat, előbb elvégeztem kötelező imámat, amelyet minden templomban, amelyben még nem jártam elmondok, majd amíg a mozaikot néztem, úgy gondoltam nem ártana ennek a mediterrán papnak elmondani, mit mondott Krisztus. Olaszul nem tudok, de latin tanulmányaimból összeállítottam pár mondatot, amelyet kifelé menet az atyának elmondtam, aki meghökkent, majd a mozaikokra mutatott és csodálkozó tekintete kísért ki, melyet a hátamban éreztem. Megnyugodtam, hogy ilyen csak a pénzéhes olaszoknál fordulhat elő, hála Isten nálunk otthon ennek nyoma sincs.
Azóta ez nem így van, nem egy templomunkba csak belépődíj ellenében léphetünk be, a Budavári Nagyboldogasszony templomtól a Tihanyi apátsági templomig, a Szegedi Dómtól sok másik templomig, a sort hosszan folytathatnám.
Még 2005-ben esett meg, hogy a szegedi Dóm kapujából felháborodottan fordult vissza közvetlen előttem egy házaspár: - Már a templomba menésért is pénzt kérnek? – csodálkozott a férj. Megírtam az esetet az akkori püspöknek, de az eltelt hét év alatt választ nem kaptam.
S ezen nem változtat az sem, hogy ma már a külföldi székesegyházak és templomok is szinte kivétel nélkül csak belépővel látogathatók. Van is a dómokban olyan ricsaj, jövés-menés, mintha piacon lennénk és nem templomban, de hát érthető, ha a templomi belépőért pénzt kell fizetni, akkor az Isten háza már nem szent hely, hanem spektákulum, látványosság, olyan, mint egy múzeum vagy más kiállítási csarnok, vásár vagy expo.
Most ne gondoljunk arra az evangéliumi szakaszra, amikor Jézus kötélből ostort fonván kiveri a kufárokat a templomból, mondván: „Atyám házát latrok barlangjává tettétek”, pedig erre is gondolhatnánk. De elég, ha csak Máté 10.8-ra gondolunk:
„A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket űzzétek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. „
Letérdelek a tihanyi apátsági templomban és kérem Belon Gellért atya közbenjárását, aki a XX-ik század második fele magyar egyházának legnagyobb személyisége volt, s kérem, járja ki a Jóistennél, hogy fő- és alpapjaink belássák végre, hogy a krisztusi tanítás minden mondata érvényes és kötelező. Az evangéliumban nem válogathatok, mint tyúk a kendermagban, s ha Jézus azt mondta, ingyen kaptátok, ingyen is adjátok, akkor az mindenre érvényes. A szentségek kiszolgálásától kezdődően az imádság házának kinyitásáig, s nem mondhatom a vándornak, csak akkor jöhetsz be megpihenni az Isten házába, ha fizetsz, mert a templomot is az Isten adta, meg a most ajtóban álló vándor őseinek szorgalma, tizede, tehetsége. A vándor egykor élt művész eleinek Istentől kapott tehetsége és buzgalma folytán szép az Isten háza, s ha ma ott szeretnék leülni, akkor ne küldjenek a rideg altemplomba imádkozni, mert épp azért szép és esztétikus egy templom, mert e szépséggel is segít felemelni a lelkemet Istenhez. S még az a sportcipős, izzadt turista is, ha leül a templomban, akár csak bámészkodni, akkor a teste mellett a lelke is megpihen, s nem tudhatom, nem éppen ott válik e lélek emelkedetté, amely sosem történne meg, ha pénzt követelek tőle a kapuban.
Ismerem az összes érvet, amely a pénzszedés mellett szól, a gazdasági kényszertől a fenntartási költségekig, de lehet-e olyan kényszer, mely Krisztus tanítása alól felmentést ad? Ha ez így megy tovább - a szentmisét kivéve -maholnap belépőjegy nélkül csak otthon imádkozhatunk.
Kell valaki, aki álljt kiált! Felebarátaim, plébánosok és püspökök, üssétek fel az evangéliumot, keressétek ki a fenti szakaszt és elmélkedjétek végig, mert aki kapupénzt kér a templom ajtajában, attól kapupénzt fognak kérni a mennyország kapujában is. S mi lesz, ha nem lesz nálatok egy fillér sem?