Zenei kincsestár

1-3. Haydn zongoraszonátáinak legizgalmasabb darabjaihoz érkeztünk Jandó Jenő ciklusában. Noha az első Londonban, a második Bécsben látott napvilágot, megjelenésük éve, 1784 és stiláris felfogásuk is rokonítja a két szerzeményt. A Hobokennél 34., ma 53-ikként számon tartott, e-moll szonáta virtuóz és csillogó Prestoval indul, amelyet rafinált, már-már szentimentális Adagio követ. Mintha a barokk elődök billentyűs bravúrjait követően a gáláns esztétikából kapnánk összefoglalást. A gazdag melodikájú zárótétel aztán rondószerű, elbűvölő dalmotívumával mintegy feloldja a barokk és a gáláns hagyományt a bécsi klasszika magasrendű formaművészetében. Jandó Jenő játszik.

4-5. Ugyancsak 1784-ben, egy hármas szonátafüzér első darabjaként jelent meg a Hobokennél 40., manapság 54-ikként jegyzett G-dúr szonáta. Ajánlása Fényes Miklós unokája, Esterházy Mária hercegkisasszony esküvőjére utal. A menyasszonynak szánd hódoló ajándék az elvárásoknak megfelelően finomkodó, kecses tűnődéssel indul, de a merengést Haydn őszinte elmélyülésbe vezeti a szép dallam kibontása révén. A második tétel – hasonlóképp az imént elhangzott zárótételhez – virtuóz szerkesztéssel koronázza meg az alkalmi szonátát.