1-3. A szórakoztató zene nagy klasszikusa. Méltán nevezhetnénk így Luigi Boccherinit, az 1743 és 1805 között élt utazó csellóvirtuózt és komponistát. Régizenei félóránkban ma az ő szerzeményei szólalnak meg: a klasszikus szépségeszményt kora romantikus személyességgel vegyítő, könnyed alkotások. Minthogy a korszak társasági zenéje a gitárt már-már a zongora népszerűségével ajándékozta meg, Boccherini is engedett a csábításnak, és gitáros kamarazenével járt kedvében a tehetséges műkedvelőknek. Ma felhangzó kvintettjei gitáron és vonósnégyesen szólalnak meg. Pepe Romero és a St.Martin in the Fileds zenekar kamaraegyüttese elsőként a 2., E-dúr gitárkvintettet szólaltatja meg, zárótételében vidám, lengyeles táncformával.
4-5. A gitár és vonósnégyes együttese hamarosan különleges szerepőkkel bővül: Boccherini 4., D-dúr kvintettjéből következik az első és a harmadik tétel, mely utóbbi az alkotás címadója is. A záró Fandangót tamburin és kasztanyettek teszik egzotikusabbá.
