Jegyzet

A látványpékségről.
Amikor ez a jegyzet elhangzik, már tudjuk, melyik két nemzet futballistái játsszák vasárnap az Európa bajnoki döntőt. Most, amikor e sorokat írom, csak tippelni tudok, de az eredmény csütörtök estére kiderül. Nem tisztem a lassan befejezendő bajnokság minősítése, s még csak azt a megállapítást sem akarom megkockáztatni, hogy mi magyarok egy ilyen tornán akkor is le tudunk égni, ha nem kerülnek be futballistáink a végküzdelmekbe (lásd Kassai és csapata), de hát Szabó Dezső már régen megmondta: „A magyar a világtörténelem legnagyobb balekja, s ez sohasem lesz másképp”.
Amiről most beszélni szeretnék, az a látványkonyha, bármily meglepő is ez a fordulat a bevezető után. A látványkonyha, amelyet először vagy húsz éve láttam kiírva Balatonfűzfőn: látványpékség néven. Mert mindegy, látványpékség vagy látványkonyha, ez a szóösszetétel bármely utótaggal a gagyi szinonímája, még akkor is, ha kitalálói ezt nem így gondolták.
Olvasom az újságban, hogy az egyik válogatott focistáinak euro-ban mért értéke 150 millió, a másiknak is több mint százmillió. Vagyis összeadva a játékosok piaci árát, ennyit ér a csapat. Értsd: egy játékos 10-20-30 millió euróért vehető meg, amely nem kevesebb, mint három-hat vagy kilencmilliárd forint. Legkevésbé vagyok purista, még kevésbé populista, de elgondolkodtam, mitől ér a mi Dzsudzsák Balázsunk egymilliárd forintot a nemzetközi futballpiacon. És ő még csak kis hal az akváriumban, mert az igazi sztárok ennek tízszeresét, ötvenszeresét érik. Azt mondja egy barátom, a gladiátorok is rengeteget kerestek. Igen, felelem, de ők a saját bőrüket vitték a vásárra, ma erről azért szó sincs. Mitől ilyen drága egy futballjátékos? Nyilván a miatt, mert pénzt lehet vele keresni. Irreálisan sokat, de ér ennyit egy srác, ér ennyit egy csapat, ér ennyit maga a játék? A látvány?
Most már közeledünk ahhoz, amivel kezdtem. Mai világunk nem az értékek, hanem a látvány világa, a Gutenberg galaxist már rég szétrobbantották a film, a televízió és az internet szupernóvái. Már egy nemzedék nőtt fel mesekönyv és Egri csillagok nélkül, viszont minden gyerek ismeri a Hupikék törpikéket. A képi világon felnőtt és nem olvasó nemzedék magától értetődően nem tud helyesen írni, mert azt füllel nem lehet megtanulni. Ma már intelligens emberek sem tudják az ikes igét egyes szám első személyben helyesen kimondani. Alszok, iszok, eszek - ez az új módi; mint ahogy sikerült a római számokat is kiűzni a köztudatból; ma már az évszázadokat, az emeleteket sem írjuk római számmal, mint régen, csak a törvények sorszámozása maradt még római, tavaly el is szúrta az országgyűlés hivatala, mert a kétszáz feletti sorszámú törvényeket már nem tudta helyesen leírni.
Miért ér tíz-húsz millárd forintot egy suttyó kis portugál, német vagy svéd gyerek, akiről már messziről látom a pályán, hogy istenadta nagy bunkó, miért nem ér ennyit egy kiváló bíró, ügyvéd, orvos, tanár vagy mérnök. Miért, hogy a szellemi értékek eltörpülnek a látványsportok mellett, és csak évi tíz-húsz Nobel, Abel és Wolf díjas juthat olyan elismeréshez, amelyet a Bajnokok ligája minden második csapattagja vagy a felső ötvenbe tartozó teniszező megkap.
Hát bolond ez a világ?

A látványpékségben igazi, kovászos kenyeret sosem sütnek, és a látványkonyhában is csak díszes, felcicomázott ételek kaphatók. S egyre szaporodnak a látványpolgármesterek, a látványminiszterek, a látványszínészek, a látványriporterek, a látványelőadások, a látványfilmek és a látványműsorok.
És egyre több a látványtermék, a látványítélet, a látvány szépségkirálynő, a látványregény és sajnos mind több a látványkeresztény is. Világunkban Barbie babának maszkírozott asszonyok, magányos cowboyt imitáló férfiak, frakcióvezetőnek látszó senkik grasszálnak. Tele vagyunk parvenu, a jéghegy víz alatti hétnyolcada nélküli látványemberrel.

Weöres Sándor találó verse jut eszembe: „Majompóznán majomkirály / Majomnyelven szónokol” S persze ne feledjük, mi is majmok leszünk, ha szó nélkül hagyjuk a látványvilág virulenciáját. Az értékek devalválódása egyszer csak eltünteti magát az értéket, s akkor tényleg igaza lesz a költőnek: „Rémületes majomarcot vágnak majomkatonák / majomkézben majomfegyver, a majmoké a világ.”