1-5. Egy hegedűs, akitől rettegtek a hegedűsök, akinek játékához zongoristák akartak felnőni – és aki delejes káprázatba ejtette a koncerttermek közönségét. Ki lehetne más az említett virtuóz, mint Niccoló Paganini, az olasz hegedűjáték évszázados fejlődésének betetőzője? „Mintha egy angyalt hallottam volna” – jegyzi fel Schubert egy 1828-as bécsi koncertet követően. Mások ördöngösségről sugdolóznak. Egy biztos: amikor az utazó hegedűvirtuóz és komponista Locatelli nyomán megalkotja a maga 24 bámulatos capriccióját szólóhegedűre, a vonókon elképzelhető minden fogást latba vet a játékos ügyességének demonstrálására. Az ujjtörő bravúrok persze önmagukban nem tarthatnának számot közönségérdeklődésre. Paganininek megadatott, ami Bachnak vagy Chopinnek: technikai mutatványait zenei gondolat kifejezésére, formateremtésre tudta alkalmazni. Ara Malakian most a sorozat utolsó öt darabját játssza el.
