Zenei kincsestár

1. A Zenei Kincsestárban a modern dramatikus muzsika gyökereihez, a XVII. századi Itáliába zarándokolunk. Első állomásunk Mantova. 1608-ban ez a hercegi városka lehetett tanúja az operatörténet egyik első bemutatójának, Monteverdi Ariannájának. A mű ugyan elkallódott, legnépszerűbb részlete azonban szerencsés módon ránk maradt. Így magunk is tanúi lehetünk, miként igyekezett a Monteverdi nevével fémjelzett új stílus a költői érzelmek hű és pontos kifejezésére az énekhanggal. Arianna panasza az első operaslágerek egyikének is tekinthető: bánat, epekedés, reménytelenség és felindultság olyan hatásosan jut benne kifejezésre, hogy Monteverdi nem győzte újra meg újra közreadni, hol madrigál, hol meg egyházi motetta formájában. Guillemette Laurens mezzoszopránját a Capriccio Stravagante együttese kíséri, Skip Sempe vezetésével.

Monteverdi Ariannája után, mely egyike a monodikus, letisztult vokális kifejezés korai példáinak, most egy alig pár évtizeddel ifjabb komponista, Carlo Farina szerzeménye következik. Monteverdinek a fiatalok műveiben legszentebb törekvései cáfolatával kellett szembesülnie. A hangszerek és a kompozíció fejlődése ugyanis csakhamar hátat fordított az eszményi letisztultságnak, és a rafinált hatáskeltés szolgálatába állt. Az előadók nevét is kölcsönző Capriccio Stravagante – azaz Különc Capriccio – tételfüzére nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy hangszerekkel adjon formát olyan jelenségeknek, mint például tyúkok, kakasok, kutyák, macskák – és spanyol gitárjátékosok…