Jegyzet

Bűn és bűnhődés

Leányfalun, ezen a szép, kies üdülőhelyen, ahol a magyar irodalom annyi maradandó alkotása született, vagy tíz esztendeje egy ír polgár gyorsabban hajtott a kocsijával, mintsem uralmat tudott volna tartani felette, s elütött két kisgyereket, akik azonnal meg is haltak. Ez tragédia, egy család tragédiája, s ilyenkor az államnak dolga van, érvényesítenie kell a büntető igazságszolgáltatását.

Dosztojevszkij óta tudjuk – mit Dosztojevszkij – már a Bibliában is megirattatott, a bűnt követi a bűnhődés. A tettes elnyeri méltó büntetését. Ez a Biblia korában még másként ment, élt a talio-elv, a szemet szemért, fogat fogért, a gázolót ebben a korban megfogták volna és az igazságszolgáltatás papjai megkövezik, mert ez volt a törvény, kemény, de igazságos.

Azóta kulturáltabbak lettünk, igazságszolgáltatásunk egy büntető eljárás során kivizsgálja a felelősség alanyi és tárgyi oldalát, megnézi a szándékos és a gondatlan elkövetés melyikét valósította meg a bűnös, mik a súlyosbító és enyhítő körülmények, s mindezek után a bíró ítéletet mond, a büntetés végrehajtás pedig végrehajtja azt. Aki két gyermeket megölt, azt most nem ölik meg, hanem elveszik szabadságát. Így történt volna ez itt is, de ha így történt volna, akkor ez a jegyzet sosem születik meg. Mr. Tobin (amely néven azóta már elhíresült ír felebarátunk) óvadék ellenében szabadlábra került s ezt felhasználva annak rendje és módja szerint hazautazott a zöld szigetre, ahogy egykor Írországot nevezték, s amikor távollétében kimondták előbb három éves, majd másfél éves szabadságvesztés büntetését nem tért vissza a tett színhelyére (bár a mondás szerint a bűnös mindig visszatér a tett színhelyére). Ez a részéről egészséges reakció volt, hisz a bűnös majd minden esetben menekül és el akarja kerülni a bűntetést, (kevés kivétellel ez mindig így van), és Tobin úr a nagy átlagot képviselte. Ez a magatartása még mindig nem ért volna meg egy jegyzetet, ehhez több kell.

Magyarország kérte a kiadatását, de az ír bírák ezt nem látták jogosnak, mondván, amikor a cselekmény történt, Magyarország még nem volt az Únió tagja, később, amikor a jogszabály változott és mód nyílt volna a kiadatásra akkor arra a döntésre jutottak ír bíráink, hogy Tobin úr nem bújt el a büntetés végrehajtása elől, ő a magyar bíróság engedélyével – óvadék letétele folytán – legálisan utazott haza.


Hosszú évek jogászi munkája folytán most, egy évtized után eljutottunk oda, hogy az ír Legfelsőbb Bíróság, a végső jogi fórum azt mondta, nem adják ki a bűnöst Magyaroszágnak és Írországban sem kell letöltenie a büntetését. Az ír Legfelsőbb Bíróság bíráinak bizonyára az írott jog alapján igazuk van, bizton van olyan paragrafus az ír és a nemzetközi jogban, amely ezt legálisan lehetővé teszi. Ismerősek nekem ezek az ír bírák, sok ilyen bírót ismerek, nem Írországban, mert ott nem képviseltem ügyfeleimet, de Magyarországon is. Ezek azok a bírók, akik remek felkészültséggel ismerik a jogszabályok részleteit, de a jog egészéről nem tudnak semmit. Ők pontosan idézik a paragrafusokat, amelyek a verdiktet alátámasztják, de a paragrafustól nem látják a jogrendet, nem látják a fától az erdőt.

Én még úgy tanultam az egyetemen, hogy a bírónak igazságot kell szolgáltatnia, és nem jogszabályokat kell alkalmaznia. Az a bíró, aki csak jogot alkalmaz az néha – mint jelen esetben is – a legnagyobb jogtalanságot követi el. Summum ius, summa iniuria – mondták latin eleink, amit úgy fordíthatnék magyarra, hogy a jog teljessége az maga a teljes jogtalanság. Mert nem jogszabályokat kell alkalmaznunk, hanem igazságokat kell szolgáltatnunk.

Az a bíró, aki azt gondolja, hogy a jogszabályok csűrése, csavarása felülírja az igazságot, az a bíró lehet jó jogász, de rossz bíró és még rosszabb ember. De sok ilyent ismertem meg az elmúlt negyven évben. Akit nem érdekel az igazság, csak a jog. Én úgy tanultam egykori öreg principálisomtól, Piskóty Tihamértól, előbb fiam állapítsd meg a tényállást és keresd meg hozzá az alkalmazandó jogszabályokat. Ezek a bírák előbb keresik meg a jogszabályokat és nem érdekli őket a tényállás. Mert van a pozitív jog, amely paragrafusokból áll és van a természetjog, amely tudja, amit a paragrafusok nem tudnak, hogy van egy alapvető, nem jogalkotó alkotta, hanem isteni igazság s ez úgy szól, a bűnt bűnhödés kell kövesse.

Most, hogy az Európai Unió december 10-én átveszi majd a Nobel békedíjat, ha lenne időm, elmennék a norvég parlament elé és amikor a norvég király kezet ráz majd az únió vezetőjével nem tennék mást, mint felmutatnám ennek a két kisgyereknek a fényképét. És megkérném a norvég királyt, ne adja át olyan államközösségnek a békedíjat, amelyben nincs lelki béke.

Uram, ne vígy minket a kísértésbe.