Jegyzet

Régi igazság, hogy minden ügyfél megtalálja a maga ügyvédjét, és általában nincs különbség ügyvéd és ügyfél között. A hebrencs ügyfélnek az ügyvédje is az, az agresszívnek is az, a józannak ugyanígy.
Bandit a nyolcvanas évek végén ismertem meg, egy öreg barátom ajánlott engem neki; s amikor bevégeztük a megbízást, mindketten éreztük, sok mindenben egy húron pendülünk. Származásunk szerint, intellektuálisan, lelkiekben, és ami a fő, a gasztronómia szeretetében is. Így aztán a megbízás megszüntével az ügyfél-ügyvédi viszony barátsággá alakult át, s ez a barátság az évek múltával meleg, bensőséges kapcsolattá vált.
Bandi édesapja még az ántivilágban, a második háború előtt, a békésszentandrási szőnyeggyárnak volt a tulajdonosa és tervezője. Ma is látható a budapesti operaházban az a gyönyörű szőnyeg, amit oda szőttek a tervei alapján. Törökországban tanulta a szőnyegek ismeretét, de gyárosnak lenni a negyven évek végén nem volt jó ómen. A kor kommunista szokása szerint elvették a gyárat, s ő némi hányódás után egy Bartók Béla úti egy szobás lakásban találta magát, családjával együtt. Bandi a nyolc gimnáziumot nyolc gimnáziumban járta ki, végül az Eötvösben érettségizett. Így esett, hogy tagja lehetett az első, még a fényes hírnév előtti Illés-zenekarnak. Remekül zongorázott – amely tudása biztosította az érettségi után létfenntartását, mert olyan pedigrével, mint az övé, az egyetem szóba sem jöhetett. Így esett, hogy fiatal házasként 1967-ben disszidálni kényszerült, és fiatal feleségével Svájcba távozott. Az már külön történet, hogy az állampolgárság megszerzésének elbírálásakor a vizsgáló bizottság svájci elnöke elé épp egy aznapi újság került, benne a békésszentadrási gyár fényképével, s az állampolgársági bizonyítványt talán emiatt is, megkapta.
Svájcban már elvégezhette azt a közgazdasági egyetemet, amelyre itthon sosem lett volna esélye, és a doktorátus megszerzése után a belsőépítészetet is kitanulta, de a szíve a családi hagyományokhoz húzta, s életeleme a szőnyeg lett. Megtanult mindent, ami a szőnyegekről tudható volt, s a családi tudást fölturbózva, beutazva a Közép-keletet, mértékadó svájci vállalkozóvá vált. Persze ez sem volt egyszerű, de a vállalkozói virtust mindig elkísérte a szerencse; így előbb Zürichben és Észak-Svájcban, majd leköltözve délre, Asconában és Olasz-Svájcban tökéletesítette tudását és vállalkozását.
Mégsem ez volt a lényeg, hanem a személyisége. Magyarságát mindvégig megőrizve, jóízű humorát megtartva élte az életet, szeretett feleségével és két gyermekével, akiket magyarnak nevelt. Az a legkevesebb, hogy diplomát adott a kezükbe, de magyarságot is. A gyerekek épp oly tökéletesen beszéltek magyarul, mint mi; és ami ennél több, magyarok is lettek. Ez az asconai, majd pianezzoi ház Magyarország svájci szigete lett. Éppen azért lett az ügyfelem, mert Magyarországon is kiépített egy bázist, ingatlanokat vett, gazdasági társaságokat alapított, hogy szolgálja a hazát, ahonnan vétetett. Szőnyegeket szövetett, tucatnyi embernek adott munkát, s kiterjedt gazdasági vállalkozásain túl csak baráti társasága lett kiterjedtebb.
Megadta neki a Jóisten, hogy élje és élvezze az életet, mert látta, hogy amit tesz, az jó (ahogy a Genezis 1-ben olvassuk); mert ő is a Jóisten akarata szerint, vele együtt teremtett mindent. Szerette az Istent, szerette a magyarságát, és szerette mindazokat, akik vele egy húron pendülnek. Közgazdász doktor volt, belsőépítész, szőnyeg-tudós; és ötvenes éveiben még természetgyógyász is lett, mert semmi más nem érdekelte, csak az ember.
Senki úgy nem tudott grillezni, mint ő, és ő tanított meg a bicicletta élvezetére, amely nagy nyári melegekben a legjobb hűsítő ital: egy rész Campari, egy rész száraz fehérbor, egy rész szóda, kis citrom.
S ami a legfontosabb: a jó kedélye és a barátai iránti szeretete. Amikor utoljára találkoztunk, egy tizenegy kilós pontyot darabolt fel, mert tudta: a hal is Isten ajándéka. Jézus Krisztus nem a bárányt, nem a marhát, hanem a halat adta a csodálatos kenyérszaporításkor nekünk, mert a hal minden nép eledele; s ha a Megváltó azt akarja, hogy az örömhír mindenkit megérintsen, akkor olyan ételt választ, amely mindenkié.
Mint ahogy Bandi is mindenkié volt, aki olyan volt, mint ő. Békés, kiegyensúlyozott és emberszerető. Jó volt vele lenni.
Hetvenegy éves korában meghalt egy jó barátom, Baghy András. Sit tibi terra levis!