1-4. A Zenei Kincsestárban folytatjuk Verdi egyik legnépszerűbb operájának, a Traviatának bemutatását. A komponista a megjelenés évében olvasta az ifjabb Alexandre Dumas regényét, A kaméliás hölgyet. Három évvel később, 1851-ben a színpadi változatot is frissiben látta Párizsban. Lelkesedése átragadt librettista barátjára, Francesco Maria Piavéra is, akivel hamarosan munkába fogtak. Verdit ekkor a Rigoletto komponistájaként ünneplik, és egyidejűleg A trubadúron is dolgoznia kell. A Traviata 1853-as színpadától egy héttel ezelőtt a második felvonásban búcsúztunk. Violetta Valéry, a jó útra tért örömlány mindenét föláldozta, csak boldoggá tehesse Alfredo Gertmont-t. Az ifjú, miután megtudta, hogy kedvese titkon pénzzé tette értékeit, Párizsba indul, hogy visszaszerezzen mindent. Violetta nyári lakában ekkor jelenik meg az idősebb Germont. Az öregúr azt követeli a Traviatától, hogy a család becsületének érdekében szakítson fiával, de ne árulja el indítékait. Violetta megadja magát sorsának, és úgy fordít hátat boldogságának, hogy nagylelkűsége még a szigorú öregurat is megrendíti. A szerencsétlen nő visszatér régi, züllött életéhez. Violettát Edita Gruberova, Germont-t Giorgio Zancanaro, Alfredót Neil Shicoff énekli. A Londoni Szimfonikusokat és az Ambrozian Singers kórust Carlo Rizzi dirigálja.
