A kaméliás hölgy – avagy: a Traviata. A Zenei Kincsestárban ma este végére érünk Verdi egyik legnépszerűbb operája, a Traviatának történetének. Az ifjabb Alexandre Dumas regénye, A kaméliás hölgy nyomán 1853-ban bemutatott opera egy nagyvilági örömlány tragikus szerelmét beszéli el. Violetta Valéry, a párizsi előkelőségek kedvence jó útra tér az ifjú Alfredo Germont igaz szerelmének hatására. Boldogságukat azonban szétzúzza a fiú családja: atyja, az idős Germont arra kéri a Traviatát, hogy szakítson a fiatalemberrel, de ne fedje föl valódi indítékait. A nő nagylelkűen föláldozza boldogságát szerelme érdekében. Visszatér léha életéhez. Amikor egy párizsi estélyen ismét találkoznak, a nagylelkű önfeláldozásáról mit sem sejtő Alfredo halálosan megalázza kedvesét: a kártyán nyert hatalmas összeget veti lábai elé, mint akinek pénz jár egykori szerelméért. Csak megkésve értesül az igazságról. Mire Violetta elé omlik, hogy bocsánatát esdje az igaztalan rágalomért, a megalázott nő már menthetetlen: tüdőbaja csak pár órát hagy még meg életéből. Alfredo és a közeli barátok az odaadás és a nagylelkű szerelem mártírját gyászolják, amidőn Violetta élete kilobban a boldogtalan Alfredo karjai közt. Az ifjabb Dumas regényének állítólag valós szereplők szolgáltak mintáiképpen, sőt egyesek sejteni vélték, hogy a Traviata eredetije magának az írónak is kedvese lett volna. Verdi remekműve azonban messze túlmutat a párizsi szalonok bizalmaskodó világán. A Traviatában az önfeláldozó, hősi szerelem örök példázatát alkotta meg. A mű velencei bemutatója ugyan nem hozta meg a várt sikert, az apróbb átdolgozások és az ideális szereposztás hamar az operairodalom egyik slágerévé tették a kaméliás hölgy történetét. Violettát Edita Gruberova, Germont-t Giorgio Zancanaro, Alfredót Neil Shicoff, az orvost Alastair Miles énekli. A Londoni Szimfonikusokat és az Ambrozian Singers kórust Carlo Rizzi dirigálja.
