Jegyzet

Magyarországon a török kitakarítása óta nem egy háború és csata volt. Legelébb a Nagyságos Fejedelem kezdett felszabadító háborút. (Thökölyről most nem tennék említést, mert ma sem tudom, miért szerepel nemzeti hőseink között). Rákóczi háborúja nyolc év küzdelem után véget ért, és a Habsburgok felrobbantották várainkat. Érdekes módon manapság egyik napilapunkban vita kerekedett a Habsburgok kockázatairól és mellékhatásairól, amelyet nem igen értek, hiszen e család és e császárság tagjai minden évszázadban és minden helyzetben csak a magyar nemzet ellenére éltek és tettek, hitszegően még alkotmányos jogainkat is elvéve. (József nádort kivéve.) Most mégsem róluk akarok beszélni, hanem háborúinkról. Volt egy csata 1809-ben Győr mellett, ahol insurgenseink Petőfi által utóbb kikacagva nagyot futottak Napóleon elől; azt hitték, Ménfőcsanaknál fogják megállítani a Moszkváig menetelő grande armée-t. 1848/49-ben véres háború folyt a függetlenségért épp a Habsburgok ellen; majd két évtizednyi osztrák elnyomás és ötven év béke után jött az első világháború és a történelmi Magyarország veszte; kisvártatva a második világháború, majd a hidegháború, aztán az ’56-os forradalom és szabadságharc. 270 év alatt permanens háborúk és csaták. És persze azóta is a világban nem volt év és nap, hogy ne lettek volna háborúk, csaták, mert a politika folytatása más eszközökkel ma is mindennapos szokás.
Azt mondta egy cseh külügyminiszter, hogy a magyarok minden háborút elvesztettek, de minden békét megnyertek. Van benne valami, mert annyi vesztes csata után (ahogy a költő írta: Nekünk Mohács kell), még mindig itt e nemzet, s minden vesztesége ellenére él, és legyőzőit is magába olvasztotta. „Török, tatár, tót, román kavarog e szívben” – ahogy Attila írja.
Mégsem saját háborúinkról akarok értekezni, hanem magáról a háborúról és a békéről. És Ferenc pápáról, aki azt gondolta, hogy komolyan veszi az evangéliumot, és megpróbálja megvalósítani az Emberfia szavait, hogy ha ketten összegyűltök az én nevemben, és kértek Atyámtól, az megadatik nektek. Szíriában épp egy újabb háború volt kilátásban, hisz nem messze Galileától van egy gazember rezsim, amelyik inkább megöli állampolgárait, mintsem elveszítse hatalmát. S van egy forradalmi, lázongó társaság, amelyik épp úgy nem akar demokráciát (csak szavakban), mint a kormány, de szeretné a hatalmat, s evégett két és fél éve háborút visel e két társaság egymással. Több százezer halott és több millió menekült szegélyezi e két tábor harcát, s ez a harc most eljutott abba a fázisba, hogy vegyi fegyvert vetettek be és ártatlanokat öltek meg hatalmas méretekben. Ez utóbbinak nincs jelentősége, mert egy ember halála épp oly szörnyű, mint tízezer emberé; a tömeggyilkosság is egyedek meggyilkolásából áll, ahogy John Donne írta volt pár száz évvel korábban, „ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, épp úgy mintha egy hegyfokot mosna el.” Itt pedig Szíria lesz kevesebb, ahol ugyanolyan tisztességes és becsületes szírek élnek, mint itthon, mi magyarok. Senki sem tudja, hogy a kormány gyilkolt gázzal vagy az ellenállók, hogy kiprovokálják a külföldi beavatkozást. Mindkettőnek azonosak az esélyei; nem is erről akarok beszélni. Hanem Ferenc pápáról, aki az egyház hívő tagozatához tartozik, és ezért múlt szombatra imanapot kért mindazoktól, akik még tudnak imádkozni és hisznek az imádság erejében. Mert azért – gondoljunk bele – ebben már egyre kevesebben hisznek. Ülünk vagy térdelünk a templomokban – legyen bár az a Szent Péter bazilika vagy a káptalantóti kis szentegyház –, és mondjuk a miatyánkokat, a rózsafűzért, vagy csak úgy szabadon (mert ez ér legtöbbet) szólongatjuk az Atyát, a Fiúba karolva, és a Szentlelket veni sanctézva.
– Van ennek értelme? – kérdezi minden racionalista, enciklopédista, felvilágosult elme. – Van értelme ennek az egyoldalú szócséplésnek? Hisz kapott-e már egyetlen imádkozó választ a címzettől?
Egyes vállalkozóknál az van kiírva: „a lehetetlent azonnal teljesítjük, de a csodára kicsit várni kell”. S most, a hétvégén ez bejött. A Jóisten egy kicsit felemelte a telefonkagylót és válaszolt Ferencnek és mindazoknak, akik kértek, így együtt, Jézusra hallgatva. Obama – aki már akkor megkapta az osloi Nobel békedíjat, amikor még semmit sem tett – most meghallotta a békeakarást és lekapcsolta a villanyt a rakétasilókban. Nem tudjuk, ki volt a gázos gyilkos, de nincs emberi büntetés; a válasz most elmaradt. A bűnös időt nyert, de az ártatlanok is megmenekültek.
A világ globális. Ha rossz vagyok máshoz, egyszer körbe ér a világban, és megkapom magam is, onnan, ahonnan nem is gondolnám. De a jóság is globális és a szeretet is. Ha szeretetet adok, egyszer én is megkapom, ahonnan nem is várnám.
Azt mondja az aforizma, három dolog van, amit a pápa sem tud. Hány női szerzetesrend van? Honnan van a szegénységi fogadalmat tett ferencesek pénze? És mit gondolnak a jezsuiták? Ferenc pápa, mert jezsuita, az utóbbit tudja.
Azt hiszem, még sok mindent tud.