Nyelvédesanyánk

Rumini, a kalandvágyó kisegér, aki beosztása szerint csak egy hajósinas, ám titokban arra vágyik, hogy nagykorára õ legyen a világ leghíresebb hajóskapitánya. Maszat, a kisfiú, akinek legjobb barátja Hóchóc. Berg Judit két legnépszerűbb mesesorozatának főhősei ők. Rumini kalandjait izgatottan várják a 3., 4., 5. osztályosok – no meg tegyük hozzá: szüleik is –, Maszat pedig a 2-4 éves gyerekek figyelmét köti le. Hogyan használja a nyelvet a meseíró? Milyen kapcsolatban van a szöveg az illusztrációval? És másképpen kell-e fogalmazni egy két éves és egy 8 éves gyereknek? Mindezekről beszél Berg Judit.

„Lábikóra kis cipő, séta-séta, indulás, csábító a jó idő, vár a nap s a nagyvilág” Mosolygó kisfiú indul éppen sétálni egy mesekönyv első oldalán. A kötet azonban nem hagyományos lapozó, az oldalak szélén kis jelek is vannak.
Babajelbeszéd. Egy módszer, amelynek segítségével jobban megérthetjük a beszélni még nem tudó kisbabákat. A kicsik természetes gesztikulálási hajlamára épít, hiszen minden baba spontán módon kitalál és használ egy-két jelet, néhányan többet is. A babajelbeszéd ezt a természetes folyamatot használja ki, és azt, hogy a picik képesek kezeik tudatos mozgatására a beszéd megjelenése előtt is. Könnyen megtanulnak 10-20, vagy akár 100 jelet is, amely óriási segítséget jelent abban, hogy kifejezzék igényeiket, megosszák velünk gondolataikat. Beszélő babakezek ihlették a két mesekönyvet, lapozót, amelyekről a kötetek ötletadójával, szakértőjével, Zentai Kata, babajelbeszéd-oktatóval beszélgetünk.

Hajaz – újságok címoldalán, nyilatkozatban, közbeszédben… Hogyan használjuk helyesen ezt az igét? Erről szól H. Tóth Tibor nyelvi jegyzete.