Jegyzet

Leltár

Szent János apostol nevenapján már vége az évnek. Megint eltelt egy esztendő és ilyenklor illik számot vetni. Jávor Ferenc nagybátyám a bajai Szent Antal templom 43 évig volt plébánosa a Szilveszter esti hálaadáson minden évben elmondta az egyházközség az évi leltárát. Én, mint unokaöccse most megpróbálok az örökébe lépni.

Ebben az évben is hányan hagyták el ezt az árnyékvilágot és költöztek az örökkévalóságba. Itt van rögtön HalászPéter, aki 91 évesen lépett át az öröklétbe, az a Halász Péter, aki a Szabad Európa rádió talán legintelligensebb műsorvezetője volt, finom humorával és remek orgánumával adott biztos diagnózist az elveszett szabadságot nélkülöző ország és a világ állapotáról. Vagy a 83 éves korában elhunyt reformáus püspök, Hegedüs Lóránt, aki ragyogó életművet és kevésbé ragyogó utódokat hagyott maga után. Vagy Udvardi Erzsébet a bajai születésű festőművész, akinél szebb, hittel telibb képeket senki sem festett ebben az országban. És februárban meghalt RapcsányiLászló, a Magyar Rádió legműveltebb riportere, szintén bajai.

Áprilisban meghalt Margaret Thatcher, akinél jobban senki sem gyűlölte a kommunistákat s mégis nehezen állt rá a puskalövés nélküli győzelemre a hidegháború végén, s ebben az évben halt meg Edelsheim-Gyulai Ilona az egykori kormányó menye, akinél többet kevesen tudtak Horthy Miklósról és a háború végének történetéről. S még áprilisban halt meg az a Rácz Sándor is, aki 1956-ban a munkástanácsokat képviselte, ezért jó adag börtönnel jutalmazva, és ő volt az, aki Nagy Imre és társai temetésén elénekeltette a Hősök terén összegyűltekkel a Boldogasszony anyánkat, az Isten jutalmazza meg érte. Májusban végleg a Himaláján maradt Erőss Zsolt, aki inkább vállalta fél lábbal a hegymászást, mint egésszel a síkvidéki életet s bár megmászta a Kancsendzöngát, az öröklétbe magával vitte a 27 éves Kiss Pétert, aki Krisztussal szólva a legnagyobbat tette, életét adta bárátjáért, visszamenve, segíteni akarván rajta.

S meghalt Bárdy György is, aki az egyik legnagyobb színész volt a XX-ik században, bár sosem szavazták be kollegái a Nemzet színészei közé, noha megérdemelte volna. És meghalt Morell Mihály bácsi is 101 évesen, aki a legjelesebb filmvágó volt s nélküle olyen filmek lettek volna mások, mint a Pacsírta, az Aranysárkány vagy az Ének a búzamezőkről.

S meghalt Kiss Dénes is, a finomszavú költő, akit az irodalompolitika sosem díjazott, s aki csodás magányában oly erős verseket írt, mint kevesen. S júniusban elment Katona Tamás is, akivel egy gimnáziumba jártam 18 év különbséggel, s aki olyan meggyőző volt történészként és Budapest I. kerületi polgármesterként, hogy senki sem vonta kétségbe tudását. S elment Buda Béla, a kikezdhetetlen pszichiáter, és Halmos Béla, akinél Kodály óta senki sem tudott többet a népzenéről, és nyáron, hetvenedik születésnpja előtt egy héttel meghalt Vukán György, ha csak Fábri Zoltán Ötödik pecsétjének írja meg a filmzenéjét, már az is Nino Rota-i magasságba emelte volna őt.

És meghalt Slavomir Mrozek, akinél –Örkény Istvánt kivéve – senki jobban nem tudta irónikussá tenni a létező szocializmus világát, s szeptemberben meghalt egykori egytemi évfolyamtársam Miklós Tibor, a hazai musical mentora, akivel az ELTE Jogi karán együtt próbáltuk fordítani a Jézus Krisztus Szuperszárt. S ebben a decemberben meghalt Szokolay Sándor, akit most majd megbecsülünk mert már nem lesz.

„Akárhogyan lesz, kész a leltár / Éltem - s ebbe más is belehalt már” – írta József Attila. Immár kész a leltér, kik mentek el az idén. De nincs leltár arra, kik születtek, akikből majd negyven, ötven év múlva azok lesznek, akik a most megnevezettek voltak. Mert bizton megszülettek mindazok, akik majd megteremtik a nemzetet, akik áldott malaszttal növelik kultúráját, tudományát, művészetét és politikumát.

2013 most bezárja kapuját és mi rezignáltan olvassuk a névsort. Ők elmentek, de mi még megmaradtunk. És ez kötelez, mint a kapott talentum.